császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Tájékoztatás az életrajz adatbázis használatához

Az életrajzok, illetve azok forrásainak értelmezéseihez a következőket figyelembevételére kérem a Kedves Olvasót:
A sokszor előforduló „összeomláskor” kifejezés az I. világháború végét jelenti, melyet a két világháború között összeomlásként aposztrofáltak, utalva az ismert módon felbomló osztrák-magyar hadszervezetre.
Mivel a források egy része Észak-Erdély visszacsatolása után (1940) jelent meg, az Erdély elcsatolásától a visszacsatolásig eltelt időszakot a korabeli források „a román megszállás ideje alatt” megnevezéssel illetik. A toborzási terület jelentős része esett a trianoni békediktátum által elcsatolt területre, így az egykori 39-es katonák közül sokan az említett román megszállás alatt voltak kénytelenek élni, és adataikat az erdélyi bevonulás alatt volt csak lehetőség összeírni.
A foglalkozásokat az egykori adatközlők az adatok közlésekor töltötték be, így szerepelhet több esetben is a nyugalmazott státusz.
A következő források esetében terjedelmi okok miatt (a teljes adatbázis jelenleg már meghaladja az 1000 főt) csak a forrás rövidebb megnevezése szerepel, illetve mivel a források alfabetikus sorrendben tartalmazzák a neveket, az oldalszám megjelenítésétől eltekintünk.
1. Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma Papír-nyomda Budapest, 1928.
2. Hajdúvármegye és Debrecen szabad királyi város adattára Debrecen, 1937
3. Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye
4. Vitéz Lépesfalvi Lépes Győző, Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc altábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története. 1914-1918. Debrecen, 1939.
5. Vitézek albuma Budapest, 2003
6. A magyar gyalogság Budapest
7. A magyar frontharcos mozgalom Budapest,1938
8. A magyar tüzér Budapest, 1938
9. A magyar katona – századunk legszebb magyar csatái Budapest 1942, 1943
Számos esetben kimutatható, hogy a 39-es katona a háború folyamán más gyalogezred kötelékében is harcolt. A konkrétan erre utaló bejegyzéseken túl erre mutatnak azok az említett települések, illetve dátummal említett hadszínterek, ahol és akkor a 39. gyalogezred nem került alkalmazásra. Természetesen az említett esetek egy részénél fennállhat téves dátumból eredő hiba is, ennek legjellemzőbb példája a felvidéki bevonulás 1939-re datálása, mely hadművelet valójában 1938-ban történt meg. Mivel az akkori adatgyűjtés nagy része a 2. világháború alatt történt (sok esetben csak akkor történhetett, hiszen előtte Bihar vármegye jelentős része Romániához tartozott), majd 30 év távlatából kellett az adatközlőnek visszaemlékeznie egykori szolgálatteljesítésére, számtalan esetben az azokat igazoló, alátámasztó okmányok hiányában. Ugyanez igaz a könyv írása során gyűjtött közlésekre, amikor is másod- harmadforrásból, egy évszázad múltán kerültek rögzítésre adatok. Ezzel kapcsolatban viszont el kell mondani, hogy a néhai katonák leszármazottaikra a legtöbb esetben olyan jellemző történetet, helyzetábrázolást hagytak hátra, ami alapján a 39. gyalogezredhez tartozást egyértelműen meg lehet állapítani. Ilyenek például Könnigrätz helyőrség említése a világháború alatt, vagy a debreceni gyalogsági szolgálat német vezényszó emlékei. De számos eset van, amikor a konkrét 39-es alakulathoz tartozás is fennmaradt az emlékezetben.
A kitüntetések megnevezése a Bodrogi Péter- Molnár József- Zeidler Sándor: Nagy Magyar Kitüntetéskönyv (Budapest, 2005) című mű helyesírási iránya szerint történt. Egyes esetekben a közérthetőség miatt zárójelben szerepel az adott elismerés közismert alakja is ( pl. a II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, tehát „kisezüst”). A Háborús Emlékérem, amennyiben a forrás nem említi annak Osztrák vagy Bolgár változatát, Magyar Háborús Emlékéremként került azonosításra.

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.