Újabb levél, mely a háború valós nehézségeit beszéli el, fennkölt pátosz nélkül.

Kovács István 1914. október 15-én esett orosz fogságba. Valószínű, hogy július utolsó napjaiban vonult be a hadrakelt ezredhez, így a háború elejétől harcolt. Október 15-én az ezred a mai Ukrajna területén található Blozew-Gorna településért folytatott harcokban veszteségeket szenvedett, és gyaníthatóan ekkor esett fogságba Kovács gyalogos is. Az 1914. szeptemberi és októberi harcokban, azok jellege miatt, mindkét oldalon jelentős erők estek fogságba. Mint a levélből kiderül, Kovács István 1918 tavaszán, kora nyarán tért meg a fogságból, és a karantén letelte után utazhatott haza családjához. Gondoljunk bele abba, hogy 4 év fogság után újra katonának kellett álljon...

„A Méltóságos Katonai Parancsnoksághoz Königgrätz                                                  1918 szeptember 14.

Méltóságos Katonai Parancsnokság![1]

                Férjem Kovács Sándor mikepércsi lakos az általános mozgósítás alkalmával hadba vonult s miután több véres ütközetben részt vett 1914 október 15 ikén hadifogoly lett, a fogságból csak a folyó évben szabadult ki s a törvényes vesztegzár elteléseután julius hó 10ikén 56 napi szabadságra hazabocsáttatott, mely e hó 9ikén járt le.

                Tekintve, hogy 4 évi távollét után férjemnek az 56 napi szabadság nagyon kevés volt arra nézve, hogy az időközben elpusztult gazdasági dolgokat csak megközelítőleg is rendezze el helyre hozza, mert bár a legnagyobb kitartó szorgalommal dolgozott, mégis a kapáláson, aratáson és cséplésen kívül más munkát nem végezhetett mivel a hosszú hadifogságban teljesen legyengült, így történt meg aztán, hogy házunk is javítatlan maradt, már pedig bedőléssel fenyeget, mivelnádtetejét a vihar lesodorta, ennek következtében vályog falát az utóbbi idők sok esői elmosták, így aztán könnyen megtörténhetik, hogy télen hajlék nélkül maradunk, tekintve hogy 10 holdnyi gazdaságunkban férfi erő hiánya miatt nincs senki, aki az őszi munkákat t.i. szántást, vetést, tengeri törést, ennek betakarítását szüretelést elvégezhetné úgy 6 tagból álló családunk a legnagyobb nyomornak néz elibe a jövőben.

                Ezért azon alázatos kéréssel járulok a Méltóságos Katonai Parancsnokság elé, miszerint férjemet Kovács Sándor mikepércsi lakost méltóztasséksürgősen legalább 6 heti szabadságra haza bocsátani, hogy ez idő alatt a fent említett munkákat elvégezhesse és így családunk jövőbeni megélhetését biztosíthassa.

                Kérelmem megújítása mellett maradtam a Méltóságos katonai Parancsnokságnak alázatos szolgája                                             Kovács Sándorné

                       mikepércsi lakos

házszám 110”