Pálóczi Mátyás (1893 – 1979) Hajdúnánáson élt, mint gazdálkodó. Az I. világháború alatt a 39. gyalogezred katonája volt. Harcolt a román harctéren, ahol fogságba esett. Hajdúnánáson 1944-ben a szovjet katonák a 14 éves Imre fiát „málenkij robotra” akarták elhurcolni, amiről ő lebeszélte őket, így őt vitték el. Csizmája fejében később egy őr elengedte, így Debrecen alól sikerült hazatérnie. Két gyermeket nevelt fel.

   Négy verse maradt ránk. Ezúton is köszönöm Pálóczi Imrének, hogy a verseket rendelkezésemre bocsátotta. A vers az 1916-ban Erdélyben, a betörő román csapatok ellen harcoló V. zászlóalj katonáinak állítson emléket. 

Háború emlékére. Búcsúvers 1916-ból

Kedves édesanyám, kiért könyörögtem,

Kedves édesanyám, kiért dobog szívem,

Kedves testvéreim, kikkel együtt nevelkedtem,

És szép napokat veletek töltöttem

Kedves jó szüleim, most adom tudtokra,

Bárha nem az utolsó levelem, megy is számokra.

Most már miránk is ki van tűzve a cél,

Úgy lehet, hogy engem is ott talál a veszély.

Álnok Románia, országnak mérhetetlen határa

Sok ifjúnak, öregnek lesz ott utolsó órája.

Sok fegyvernek, ágyúnak lesz ott ropogása,

És kardnak bajnétnak a villogása,

És sok szép katonának lesz utolsó jajj kiáltása.

Kedves szüleim! Én azt nem tudom,

Hogy a jó isten hogy viseli gondom.

Mert sok bajtársakkal messze fogok menni

Nem tudom az Isten hogy fog segíteni.

Azért kedves szüleim, testvéreim,

Rokonaim ismerőseim, akik otthon vagytok,

Minden jót kívánok, sok egészséget

De nemcsak magam leszek szembe a veszéllyel,

Sok édesanya kedves gyermekével,

Most már Isten veletek.

Pálóczi Mátyás gyalogos

   K und K Inf  Reg N=39 (császári és királyi 39. gyalogezred)