Tömöri Jenő 1881-ben született. Tanulmányait a debreceni tanítóképzőben végezte, majd Hajdúhadházra került, mint református tanító. Később Kisújszálláson folytatta pályáját, végül Debrecenben állapodott meg. Itt a tanítás mellett társszerkesztője volt a Tanítók Lapjának, valamint földrajz témakörben tankönyvet is írt.  A háború kezdetén már a Debreczeni Református Tanítótestület elnöke, és központi iskolai igazgató volt.  A tanítói pályán 18 évet töltött el, és azt a háború szakította meg. A 39. gyalogezredhez vonult be 1915 tavaszán, majd hamarosan betegen tért haza. Betegségéből felgyógyulva ismét kiment a frontra, balsejtelemtől gyötörve. Így búcsúzott barátaitól: „Meglássátok, nem jövök élve vissza.” Sajnos, igaza lett. 1916. szeptember 15-én, a 7. isonzói csatában elesett, mint az ezred hadapródjelölt őrmestere.  

Pályatársai így búcsúztak tőle:

     „Elköltözött barátunk! Néma fájdalommal idézzük föl emlékedet s könnyes szemekkel, vérző szívvel veszünk búcsút tőled. Híven betöltötted emberi hivatásodat. A legnagyobb áldozatot, életedet adtad a hazáért. Most már pihensz csendesen a dúló csaták után. Legyen álmod szelíd s könnyű a rád borúló idegen hant. Sírod felett a nemzeti kegyelet s áldott emlékedet híven megőrző kartársi és baráti szeretet virraszt. Isten veled!”[1]