Ládi Imre naplójából: a 10. isonzói csata első napja

   Ládi Imrét 1917. május 7-én a 46. gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnokságára vezényelték Kurunczi Sándor gyalogossal együtt, mint hírvivőt. Mivel a 10. isonzói csata során az olasz tüzérség hatalmas csapásokat mért a 39-esek állásaira, a hírvivőkre nehéz feladatok hárultak. Mivel az ellensége tüzérségi tüze folyamatosan megrongálta a tábori telefonok vezetékeit, a vezetékes összeköttetés gyakran megszakadt. Ekkor kellett a hírvivőnek ellenséges tűzben  megindulni a paranccsal, a szétvert állások között, ahol gyakran a tájékozódás sem volt egyszerű, mivel az akár több órás tüzérségi tűz eltüntette a tájékozódási pontokat. Ládi Imre naplójából olvashatjuk ennek a napnak a bejegyzéseit, és elképzelhetjük a 39-es katonák aznapi megpróbáltatásait. Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk ezzel a nappal: a 10. század parancsnokságának kavernáját aznap találat érte (http://www.39gyalogezred.hu/hirek/iso-hadnagy-utolso-tabori-lapjai)

   A napló soraiból nem csak a háborús nap történéseit tudhatjuk meg. Megmutatja a régió tájszólásának sajátos ragozását is, ahogy idősebbektől ma is hallhatjuk hasonlóan a következő szavakat: tőlök (tőlük), rólok (róluk), sebek (sebük, sebeik), rajtok (rajtuk).

Lássuk a napló sorait:[1]

   „Május 12-én kezdte (az olasz) az offenzívát.[2] Még meg sem virradt, és már nem érti az ember a saját szavát sem. Én kavernában vagyok, és a lámpa minden perczen elalszik a lövésektől, és csak úgy hull a kő a kavernába. Egy nagy darab levált a kaverna belsejéből, és a sebesültek közé esett, és 4 ember a fején sebesült meg. Éjjel sem szünetel, akik lementek menázsiért mondják, hogy a trakterokat szétverte, és így nincs faszolás. Az nem baj, csak hogy víz nincs. Rávágta a kavernát a 46-osokra.[3] Borzasztó, ahogy kinéznek a sebesültek, mindenek fekete, a ruha letépve rólok. Borzasztó nézni őket, a legtöbb nem tud jönni, olyan borzasztó sebek van. Nem szeretnék szanitész lenni.

   Egy czúgra[4] rávágta reggel a kavernát,[5] az egész czúg meghalt a légnyomástól három ember kivételével, azok se tudtak magukról semmit. 31 halott lett.

   Éjjel a lófgrábeneket[6] srapnelezi. Mindenfelé halott, sebesült van. Alig bír az ember tőlök menni. Mindig szalad az ember, mint egy félőrült. Istenem, mi lesz most, talán a világvége. És sok ember  meg is kárhozik. Én bízok Istenbe, hogy megsegít. Mindeddig a legnagyobb ágyútűzbe kellett átmenni a 39 IV. batalionhoz[7] jelentéssel. Sehol sincs takarás 5 méter hosszan, összeverve minden, lófgráben, stellung,[8] alig van ép szájú kaverna. Mondják a fiúk, hogy a talján keresztülment rajtok, és lement egész a ranzianói szerpentinre.[9] És akkor kiszabadította egyik czúg a másikat, és zárótüzet kértek a stellungra, és elfogták a sok digót. De még hátra a feketeleves. 16 hónapja, hogy kint vagyok, de még én itt ilyet nem értem. Úgy szólnak az ágyúk, mint a masingever. 15-20 explodál egy négyzetméteren, de ez így megy az egész vonalon ameddig látok, a tengerparttól Görzön felül. Haj Istenem, csak azok volnának itten, akik előidézik és folytatni akarják a háborút. Tudom, nem tartana tovább ez a gyilkolás. Még a kő is ég, és a fa, szóval tűz az egész front. Az olajos gránát fölgyújt mindent. A halottak, a sebesültek, sőt, még az ép ember is ég, akire ráfröccsen az explodálás következtében. Borzasztó szomjas mindenki, mivel nem bírnak behozni, de ha valamennyit be is hoznak, felhozni lehetetlen. Aki lemegy, halott, vagy sebesül 90 százaléka.

   11 órakor hosszabbra vette az ágyúkat, elöl csak srapnelez. És kezdte a támadást, de még el sem érték a mi állásainkat, elfojtotta a tüzérség. Még le sem esett a piros föllőtt rakéta,[10] máris nem láttunk szét a füsttől. Mivel a mienk veret, engem zavartak a jelentéssel a zárótűz alatt a 39-hez. A bakák mindenfelé takarás nélkül lőnek. Újabb borzasztó tűz, talán még fokozottabb, mint eddig. Negyed 5-kor újra támadott, de mivel később vették észre, nem bírt a tüzérség vele. Betört a mi állásunkba, és sok fogoly, halott lett. Nekem kétszer kellett megjárni ezt az utat a 39-hez. A 2 méteres lófgrábennek még a helyét sem leli az ember. A jelentésemben tüzet kértem, mert semmiféle telefon összeköttetés nincs.”