Jubileumi ünnepségen emlékeztek az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljának katonái arra a 10 évvel ezelőtti rendkívüli eseményre, amikor Debrecen főterén Magyarország honvédelmi minisztere a 39-es hadrendi számot és a legendás sárga zászló másolatát adományozta a zászlóaljnak.

A zászlóalj névadóját és jogelődjét, a 39. császári és királyi gyalogezredet, Debrecen egykori háziezredét Mária Terézia parancsára, 1756-ban állították fel. A 39-esek számos csatában és háborúban vettek részt, történelmük sok fényes győzelemről és kiemelkedő haditettükről szól. A sárga zászló, amelyet az ezred érdemeiért kapott, szimbólum, a monarchia 102 gyalogezredéből mindössze négy érdemelte ki ezt a megtisztelő címet bátorságával és helytállásával. És immár tíz éve a debreceni lövészek is e mögött a zászló mögött sorakoznak fel.

Idén a járványügyi helyzet felülírta a hagyományokat, így a jubileumi rendezvények csak korlátozott számú résztvevővel és a járványügyi szabályok betartásával kerültek megrendezésre. Február 3-án reggel a debreceni Kossuth Laktanya alakulóterén ünnepélyes sorakozóval kezdődött a rendezvény. Varga István alezredes, a zászlóalj parancsnoka beszédében a 39-esek elmúlt tíz évének érdemeit méltatta. Felidézte a számtalan feladatot, gyakorlatot és missziót, amelyben a debreceni lövészek részt vettek, valamint jogelődjük és névadójuk dicsőségét hangsúlyozta: „A 39-es név kötelez. A régi 39-esek nevét egész Európában ismerték. Harcoltak Napóleon ellen, 1848-49-ben megküzdöttek az osztrákokkal és az oroszokkal, majd ott voltak az I. világháború minden frontján, ahol magyar katona harcolt. Zászlónk is különleges: míg a Monarchia ezredeinek zászlói fehérek voltak, a 39-eseknek engedélyezték sárga zászló használatát. A több százból csak 4 ezred részesült ebben a kegyben, közte a 39-esek! Igyekezzünk méltóak lenni rá!”

Az ünnepségen részt vett Vantal Zsolt ezredes, a dandár törzsfőnöke, korábbi zászlóaljparancsnok is és felidézte a tíz évvel ezelőtti eseményeket, amikor zászlóaljparancsnokként ő vehette át a sárga lobogót Debrecen főterén.

Sajtos Szilárd őrnagy, a dandár református tábori lelkésze mondott áldást a rendezvényen, akit a zászlóalj parancsnoka tiszteletbeli 39-essé avatott az elmúlt évtizedben végzett tevékenysége elismeréseként. „Tíz éve már, hogy számtalan gyakorlaton és misszióban volt együtt a zászlóaljjal és a határon is együtt szolgált a 39-esekkel. Elismerésünket szeretnénk kifejezni azzal, hogy magunk közé fogadjuk.”- mondta Varga István alezredes.

Az elmúlt évekhez hasonlóan elismerések átadására is sor került a rendezvényen.

Az események a 39-esek szobránál folytatódtak Debrecenben a Medgyessy sétányon, ahol Kiss Róbert törzszászlós, a lövészzászlóalj vezénylőzászlósa emlékezett az egykori 39-esek hőstetteire: „Ma van a 10. évfordulója, hogy zászlóaljunk a 39-es hadrendi számot felvette. Többségünk a régió szülötte, így dédszüleink, ükszüleink jobbára szintén 39-esek voltak. Örökükbe léptünk. A zászlót és a számot mi visszük tovább. Az ezred címere itt van karjainkon.

Ezért itt állunk, és fejet hajtunk az elődök előtt. Egy percre megállunk, és a régi hősökre gondolunk.” Az emlékműnél a zászlóalj vezetése koszorút helyezett el.

A rendezvény záróakkordja Hajdúnánáson volt, ahol egy egykori 39-es hős, Daróczi Ambrus hadnagy alussza örök álmát. Kiss Róbert törzszászlós, aki évtizedek óta elszántan kutatja elődeik történetét, az ő hősiességére és tetteire emlékezett. A megemlékezésen és koszorúzáson részt vett Hajdúnánás polgármestere, Szólláth Tibor Zoltán és alpolgármestere, Nagyné Legény Ildikó is.

„Daróczi Ambrus hadnagy! Itt állunk a sírodnál, mert a 39-esek nem felejtettek el téged. Mert mindig is 39-esnek gondoltak. Bár életed utolsó évében már a 38. repülőszázadban szolgáltál, az ezred akkor is a sajátjának tartott. Halálod után is az ezred hősi halottjai között tartottak számon. Mi, mai 39-esek is ragaszkodunk hozzád, mint az ezred egyik legvitézebb szakaszparancsnokához!

Már nem élhetted meg a háború végét. Nem tudhatod, hogy a téged megmentő egyik katonád, Gyöngy György szakaszvezető túlélte a háborút. Nem tudhatod, hogy a háború elveszett, és vele Kolozsvár, így külföldre szakadt az a kolozsvári lány is, Micike, aki csokrot küldött a temetésedre.

Neked megadatott, hogy hazai földben nyugodhass. Hisz annyi 39-es maradt a harctéren, és várja a feltámadást messze idegen földben. De Te itt nyugszol szeretett városodban, és itt sem vagy egyedül. Nyugszanak itt 39-esek: Nyakas Imre, Török Imre, Jóna László, Masits László, Busi Imre, Kató Gábor és K. Nagy Gábor. Itt pihennek körülötted. Alig többen, mint ahányan veled voltak, amikor 1916. március 15-én 500 olaszt vertetek ki a Doberdón a 22-es védőállásból. Szeretnénk hinni, hogy ha nagy bajban lesznek a 39-esek, élükön segítségünkre jössz, mint régi regéink hősei.

A 39. lövészzászlóalj nem felejt el téged. A 22-es védőállás egy szikladarabja ott van az épületünk előtt, és történeted a napokban kifüggesztésre kerül, hogy minden 39-es megismerjen téged. Mert Te vagy a példa.

Legyen neked könnyű a föld, nyugodj békében!”

Fotó: Szalka Miklós őrvezető és Girus Zsolt

Facebook-galéria