Isó hadnagy utolsó tábori lapjai

                Tábori lap. A fronton harcolót kötötte össze a családdal, anyával, feleséggel, szeretővel. Milyen örömöt jelentett, ha a mindennapok életveszélyei között „megjött a pósta!” Néhány egyszerű sor: jól vagy?, jól vagyunk, a tehén megellett, a gyerekek rosszak, mindenki hazavár, csak lenne vége már! És néhány percre otthon járt a katona, ha csak gondolatban is, egy bihari faluban, Debrecenben, vagy valamelyik hajdúvárosban. Kicsit halkabbnak tűnt az ágyúdörgés, és talán egy könny is végigcsordult ilyenkor a háborútól árkolt katonaarcon.

1-2. kép: Tábori lap Isó Gusztáv hadnagyhoz címezve. Kelt 1917. 04. 15-én.

Isó Gusztáv[1]

hadnagy úrnak

F.P.N^o 647 (tábori postaszám:647)

I.R. N^o  39. Fc. 10. (cs. és kir. 39. gyalogezred, III. zászlóalj, 10. század)

Kelt Győr, 1917. IV.15.

„Aranyos Gusztikám még lélekzetet is alig érek rá venni, annyi a dolgom.

Azért maradt el az ígért hosszú levél. Azért ne haragudj Kicsikém, Erzsi cso-

magja, hosszú levéllel és süteménnyel megrakva már régen elment, már meg

is kapta. Írd neki Gusztikám, hogy ne haragudjon rám, és igazán szeretem, csak

levelet ne várjon.   Csókol sokszor Gizi. Írj.”

Feladó: Isó Gizi Győr

                Így olvashatta Isó Gusztáv[2] hadnagy is a fenti sorokat. A 10. század egyik századparancsnokaként[3]  kapta őket. Bizonyára mosolyogva, boldogan olvasta a sorokat. Milyen jó, hogy nem tudjuk, mi áll még előttünk! Milyen jó, hogy így ő sem tudhatta, az utolsó lapokat olvashatja hazulról. Mert a katonasors nem engedte meg neki, hogy meglássa a háború végét. Nem láthatta a dicső ezred megszűnését, az édes hazába bevonuló idegen hadakat. Nem ücsöröghetett a diófa alatt jó bor mellett, gyönyörködve az unokák játékában.

3-4. kép: Tábori lap Isó Gusztáv hadnagyhoz címezve. Kelt 1917. 04. 25-én. 17 nappal Isó hadnagy hősi halála előtt...

Isó Gusztáv[4]

hadnagy úrnak

F.P.No 647

I.R. N^o  39. Fc. 10.

Kelt Győr, 1917. IV.25.

„Kicsi Gusztim, ugye nem haragszol rám, multkori lapom után. Ne haragudj,

hiszen igazam van. – Erzsikém ma írt,fényképeket küldött. Még a héten fogok

 neki írni. Ugy-e jó kis lány vagyok?

Sok, sok csókot küld szerető

                                   Gizid.

Győr, 1917. IV.25

Feladó: Isó Gizi Győr"

                A 10. isonzói csata 1917. május 12-én kezdődött. Addigra a Győrből, 1917. április 25-én feladott levél bizonyára elért Isó hadnagyhoz. A megelőző napok jelentősebb veszteséggel nem jártak, a harcot egyelőre csak a tüzérségi tűz jelentette. A 10. század, mint ezredtartalék, május 12-én az ezred védőkörletének mélységében foglalt állás. Aznap azonban elsöprő erejű olasz tüzérségi támadás indult meg állásaink ellen. Természetesen az olasz tüzérség tüze nem csak a peremvonalra korlátozódott, így a tartalékon is erős tüzérségi tűz feküdt. Ezért hívják a tüzérséget a háború istenének: az ezred állásaira elviselhetetlen tűz zúdult. Megszakadt a vezetékes összeköttetés, a hírvivők, figyelők elestek. Zuhogtak az aknavető gránátok, valamint a 150 mm-es és 280 mm-es gránátok a magyar állásokra. A sok verejtékkel épített állásokat elsöpörte a tűz, és a gránáttölcsérek annyira megváltoztatták a terepet, hogy a hírvivők esetenként eltévedtek az általuk százszor is bejárt útvonalakon. Mennyi ima szállhatott akkor az égbe: Istenem, csak most segíts meg!

                Ekkor csapódott egy nehéz gránát a 10. század parancsnokságának helyet adó kaverna fölé. A gránát áttörte a kaverna[5] tetejét, és a benn tartózkodók mindannyian hősi halált haltak. Elesett Isó Gusztáv főhadnagy századparancsnok, Ludmann Lajos őrmester szolgálatvezető (az I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem birtokosa), Ónodi szakaszvezető gázvédelmi altiszt, valamint a szintén ott tartózkodó egészségügyi,távbeszélő, valamint hírvivő katonák. Az ezrednek aznap 13 hősi halottja, és 30 sebesültje volt…[6]

                Így hát a levelek címzettje, Izsó hadnagy, hősi halált halt. Vezetésével a 10. század parancsnoksága aznap már a Teremtő előtt sorakozott fel. Sisakjaik még porosan a ráhullott törmeléktől, kezeikben szilánkok karcolta puskák és kézigránátok. Így csatlakoztak a mennybéli 39. gyalogezredhez, míg tépett és összetört testüket odalent temették el még élő bajtársaik.

                A szorgalmasan író Gizike levelei többé már nem találták a címzettet…