Hősök Napján: emlékezés az 1. géppuskás század parancsnokára
Hősök napján Pribil József főhadnagyon keresztül emlékezünk a 39-es hősökre.
Pribil József főhadnagy 1892-ben született Budapesten. Mint a 39. gyalogezred hivatásos tisztje, a mozgósítástól harcolt az ezredben. Már októberben kitűnt bátorságával és eredményességével. Végig géppuskás alegység parancsnokaként harcolt. Az orosz hadszintéren 1915. márciusának első napjaiban megsebesült. 1916. augusztus 10-én ő biztosította az ezred kivonását, és ennek során az előrenyomuló olasz erőkre meglepetésszerű tüzet vezetett. Ez biztosította, hogy az ezred az új állásokat rendben elfoglalhatta és előkészíthette.
Ládi Imre naplójában ezt a következőképpen írta meg (napló a szerző birtokában):
"...És 12 órakor pontban otthagytuk az állást és eljöttünk 2 kilómétert a valona völgybe.[1] Aludtunk reggelig, és akkor néztük, hogy vereti az üres állást. 10 órakort érték el főhadnagy úr Pribilt. Ő nyolc masingeverrel[3] várta őket és egy zúg betegunggal[4] a 14-től (a 14. századtól). Mikor 300 lépésre voltak az olaszok, megszólaltak a geverek. Menekültek hanyat-homlok visszafelé, estig nem is láttunk belőlök, csak a patrulokat."[5]
[1] helyesen: Vallone völgy. Az ezred 1916. augusztus 9-ről 10-re virradó éjszaka, pontban éjfélkor, biztosítás mellett elhagyta állásait, és keletre irányba mozogva hajnal 4-re elfoglalta a számára kijelölt új állásokat.
[3] géppuskával. A Lépes-Mátéfy-féle ezredtörténet 2 db géppuskát említ, ami a géppuskás alegységek felépítését tekintve sokkal reálisabb szám
[4] egy szakasz megerősítéssel (bestätigung, német).
[5] az olaszok minden bizonnyal járőrök kiküldésével igyekeztek felderíteni az új állások arcvonalvezetését