A 39-esek között többen is jelentős katonai, vagy polgári pályát futottak be. Elsőként komlóskeresztesi báró Fejérváry Géza táborszernagyot mutatjuk be, aki néhány évig a 39. gyalogezred őrnagya volt. Az alábbi adatokkal szemben az ezredtörténet 1865 és 1869 közé teszi ezt az időszakot, míg más források 1868-at jelölik meg az ezredtől való távozás évének. Az ezredtörténet írójának mentségére legyen mondva, 1875-ben még nem lehetett tudni, hogy egy leendő miniszterelnök távozik...

báró Fejérváry Géza táborszernagy

(Hermann Róbert - Somogyi Győző: Magyar hősök arcképcsarnoka

   komlóskeresztesi báró Fejérváry Géza Magyarország miniszterelnöke (1905-1906). Született 1833. március 15-én Josefstadtban (ma Josefov, Csehország). A wienerstadti katonai akadémia elvégzése után hadnagyként kezdte szolgálatát az 52. gyalogezredben, 1851-ben.

   Hamarosan a 61. gyalogezredhez helyezték főhadnagyként, majd a főhadiszállásmesteri törzshöz helyezték, immár századosként. Az 1859-es hadjáratban a VIII. hadtestben harcolt vezérkari századosként. Részt vett a solferino-i ütközetben (1859. június 24.), ahol az 59. gyalogezred 2. zászlóaljának rohamához csatlakozott, illetve megállította és rohamra vezette a meghátráló csapatokat. Két osztrák üteget személyesen vitt előre a támadó gyalogság támogatására. Tettéért a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét érdemelte ki. Az 1864-es dán hadjáratban századparancsnokként vett részt, ezúttal a szász Albert Rend lovagkeresztjét érdemelve ki. A 39. gyalogezred állományába 1865. április 12-én került, egyúttal vezényelve az uralkodó szárnysegédjének, s mint ilyen vett részt az 1866-os hadjáratban. 1868-tól alezredesként a 32., majd 1870-től a 72. gyalogezredben szolgált tovább. A magyar királyi honvédségben 1872-től szolgált, mint ezredes, majd még ugyanebben az évben honvédelmi államtitkár lett. Legmagasabb katonai rendfokozatát, a táborszernagyi rendfokozatot 1890-ban érte el. Politikai pályája 1884-ben indult meg, amikor honvédelmi miniszter lett. 1903-ban teljes elismerés mellett felmentették miniszteri állásából, és 1904-ben a magyar királyi darabont testőrség kapitánya lett. 1905-ben újra politikai pályára lépett, és 1906-ig Magyarország miniszterelnöke volt.

    Politikai szerepei:Magyarország miniszterelnöke, ideiglenes pénzügyminiszter, király személye körüli miniszter, honvédelmi miniszter, honvédelmi államtitkár, parlamenti képviselő (Budapest I. kerület, majd Temesvár).

    Főbb kitüntetései: Mária Terézia rend lovagkeresztje, a szász Albert rend lovagkeresztje, francia Becsületrend tisztikeresztje, württembergi Frigyes rend II. osztályú keresztje, Szent István rend kiskeresztje, Szent István rend középkeresztje, szerb I. osztályú Takova rend, II. osztályú Tiszti Szolgálati Jel, Lipót rend nagykeresztje, porosz Vörös sasrend nagykeresztje, orosz Fehér sasrend nagykeresztje, Románia csillaga nagykeresztje, württembergi Királyi koronarend nagykeresztje, gyémántok a porosz Vörös sasrend nagykeresztjéhez, perzs I. osztályú Nap és oroszlánrend, bolgár Katonai Érdemjel nagykeresztje, Katonai Érdemkereszt a gyémántokkal, Jubileumi Emlékérem, Udvari Jubileumi Ezüstérem, I. osztályú Tiszti Szolgálati Jel, spanyol Katonai Érdemkereszt nagykeresztje, bolgár Sándor rend nagykeresztje, montenegrói Danilov rend I. osztálya.

        Felesége: Biedermann Sarolta. Gyermekei: Gizella, Imre, Olga, Irma. Elhunyt 1914-ben Bécsben. (A magyar testőrségek névsora)