...egy kis hazai szalonát tesenek küldeni..." Levél a háború első napjaiból.

       Infanterist Nagy II. István, azaz Nagy István II. gyalogos a háború első napjaiban küldte haza ezt a levelet Debrecenbe. Miután az 5. század a II. zászlóalj első százada volt, Nagy Istvánt a háború kitörése Debrecenben érte. Míg a többi zászlóaljat a mozgósítás Bécsben találta, azokat a frontra indulás előtt, vasúti szállítással Debrecenbe szállították. A II. zászlóalj helyben lévén, hamarabb érte el a menetkészséget, így az ezred legelső harcba induló zászlóalja volt. 

     Gyakorlatilag 1914. július 31-én, amikor az ezred főereje Debrecenbe érkezett, a II. zászlóalj már kirakott a leendő szerb fronton. Így Nagy gyalogos levelét augusztus 2-án már onnan írta meg, bár azt a nyilvánvalóan zavaros helyzetben csak augusztus 6-án tudta postára adni.

       A ceruzával írt, halvány sorokból a Debrecen környékére jellemző beszédmód köszönt minket: fiuk - fiok, szalonna - szalona, mindnyájukat - mindnyájokat, tessenek - tesenek. Ezek nem helyesírási hibák, hiszen még ma is halljuk ezeket a szavakat ebben a formában környezetünkben. 

       Annyi bizonyos, hogy egy kis "szalona" a borjú (hátizsák) alján már akkor is jól jöhetett, és ez bizony azóta sem változott. 

       Hogy aztán a levélíró túlélte -e a háborút, nem tudni. Sok Nagy István esett el azokban az években. S hol volt már akkor a dupla menázsi... Nyugodjon idegen vagy hazai földben, essen el a harcmezőn, vagy hunyja le szemeit idős korában, mi ezzel az írással emlékezünk rá. 

       Jöjjön a levél, amit az eredeti formában közlünk.

Feladó:  Infanterist Nagy II. István Kuk inf. reg. No. 39. 5. feld. kompani (5. század) Feldpost No. 103

Címzett:  özvegy Nagy Lajosné urnő levelével Nagy János urnak Debreczen Csapó utcza 49.

Feladva:  1914 augusztus 6.

Kelt: 1914 augusztus 2. Révaujfalu (szerb harctér)

Kedves Szüleim!

Kívánom, hogy ezen levelem a legjobb egészségben találja mindnyájokat. Nekem nincsen semi bajom márrásem gondolok, hogy én még valaha debreczenben is jártam volna. csak az bosszant bennünket, hogy már enyire eljöttünk, hogy 18 kilómétere vagyunk pancsovához és még az lesz belőle hogy visza kel érni boszunkat sem tölthetjük ki a szerbeken. itt töltjük a szép vasárnapot eben a nagy faluban. Itt hallotuk hogy az orosz czárt meggyilkolták, hogy aztán mi igaz eből majd tesenek megírni mert már ide nem jár az ujság és csak amit a román lakoságtól hallunk csak azt tudjuk. Pancsovára azért nem mentünk mert másfelé vesszük az utat de lehetséges, hogy hétfőn reggel oda veszük az utat. Majd egy kis hazai szalonát tesenek küldeni  mert azért hogy dupla menázsi jár csak jó az ha van mihez nyulni. de ne sokat, mert úgyis nehéz a borju. a czimem a tuloldalon van. csókolom mindnyájokat maradok hű fiok a Pista