Írta: Kardos Gyula gyalogos Nagyhöflányban[1] (sebesülten ott üdült)[2]

Szól a nagyhöflányi

Torony kis harangja,

Olyan vígasztaló,

Olyan bus a hangja.

Legördül az arcon

Az öröm harmatja,

De szép nap is ez a

Május első napja.

Megdobban a szív rá,

Köny szökik a szembe,

Szivem is elszorul,

Ha az jut eszembe:

Hogy az elmult évbe

Május első napján

Virág lengedezett

Milliók kalapján.

Kik most a harctéren

Karddal és puskával

Haláltusát vívnak

Szerbbel és muszkával.

Májusi fa helyett

Ágyukat sáncolnak,

Májusi napfénybe

Szuronyok táncolnak.

Gyilkos golyó repül

A májusi légbe,

A nyomán halk sóhaj

Száll a magas égbe.

Ágyudörgés jelzi

E gyönyörű napot,

Gránát füstje elnyom

Szép virágillatot.

Te szép májusi fa,

Pántlikás, virágos,

Hősök vére hullik

Virág helyett alád most.

Hősök vére buggyan

A nyíló virágra,

Aztán meg a gránát

Tövestől kivágja.

Ezért zólnak most oly

Busan a harangok,

Magyarok Istene,

Halld meg e bus hangot.

Tekints le népedre,

Halld meg kérő szavát,

Küldd le egeidből

A béke angyalát.

Szól a nagyhöflányi

Torony kis harangja,

Olyan szívreható,

Olyan hívogató,

Olyan bus a hangja.

A rajzot Gianfranco Simonitól kaptam, amit ezúton is köszönök. A lap a "STURMPATROUILLE IR 39." felirattal van ellátva, azaz a 39. gyalogezred egy rohamistáját ábrázolja.