Sok 39-esből lett ismert ember a katonaélet után. Ismerünk királyt (IV. Károly), hadügyminisztert, színészt, és megannyi később a polgári életben sikeres bajtársat. De azt hiszem, az ezred egy tagja ért el olyan sikert, amelyre talán egyetlen másik ezred esetében sem került sor.

               Az 1914-es mozgósításkor az ezred zászlóaljainak törzsébe egy-egy tartalékos orvos is bevonult. Így a III. zászlóaljhoz dr. Tamássy Géza tartalékos segédorvos vonult be háborús szolgálatra. Egy hónap múlva a zászlóaljjal együtt esett át a tűzkeresztségen az orosz harctéren. Később az ezred lábadozó osztagánál szolgált Debrecenben, majd Königgratz-ben.

               Alighanem az egész ezred ismerte, hisz a pótzászlóaljnál mindenki megfordult, sebesülés vagy betegség nélkül pedig igen kevesen érhették meg a háború végét.

               A háború után folytatta orvosi hivatását, és tisztifőorvos volt. Folyamatosan publikált egészségügyi kérdésekben, komoly szaktekintéllyé nőtte ki magát- Mindezeken túl szerette a természetet.

               Szerepet játszott a helyi turizmus szervezésében, szerette a természetjárást. Ehhez kapcsolódik a növények szeretete, ami talán nem véletlen, mivel több egykori 39-es bajtársa is szerepet játszott a régió természeti értékeinek őrzésében (talán ott leltek megnyugvást a háború borzalmai után?). A hűHajdú-Bihari Napló beszámol fügetermesztési sikereiről, amihez épp a háború alatt, az olasz fügék adták a kedvet.[1] A cikkből kiadott, hogy Debrecenben, a Simonyi út 21. szám alatt lakott.

               A botanikai témákban is publokáló dr. Tamássy Géza kapcsolatban volt több, Budapesten élő, nemzetközi tekintéllyel is bíró botanikussal. Maga is gyűjtött, és kérésre Debrecen környéki kakukkfüvekre is figyelmet fordított. Egy érdekes kakukkfű változat, melyet a hadházi vasútvonal környékéről gyűjtött be, érdeklődésre adott számot, mivel a számos változatban élő kakukkfű ezen egyede felkeltette Lyka Károly figyelmét. Bár a kétszeres Kossuth-díjas művészettörténész ezen oldala kevésbé ismert, sokáig foglalkozott botanikával. Ezt követően a két hasonló érdeklődésű ember szoros kapcsolatban volt, és később a személyes találkozás sem maradt el.[2] Lyka Károly végül dr. Tamássy Gézáról nevezte el a kakukkfű egyik formáját Thymus Tamássyánus-nak.

1971. január 23-án hunyt el, életének 84., házasságának 51. évében Debrecenben.[3]

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az interneten a kakukkfű ezen elnevezését és formáját nem találtam)