Égerházy gyalogos következő levele katonai esküje után készült. Immár igazi katonának számított, akinek felelni kellett minden tettéért, míg eskü előtt apróbb dolgokat azért még elnéztek az újoncnak, azaz a "bundásnak." Míg előző levelében kevésbé dícsérte Bécset, most már érződik, az építészetet nem hagyhatta figyelmen kívül a császárvárosban.

  Szülei felé pontosan elszámol a költségekkel, igyekszik biztosítani őket, nem lumpolásra költötte a pénzt messzi idegenben. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy nagyapjának nem lett sok az a 150 liter bor...

„Kedves Szüleim!

   A nagy láda sértetlenül megérkezett. Az élelmiszerek sem romlottak meg. Olyan nagy ujság volt a jó hazai kalács, meg aztán a liba hús. Most már nincs semmi hiányom, csak a pénzem fogyott el. Az utóbbi levelemben már soroltam, hogy miket vásároltam be. Azonban még egyszer pontosan részletezem, nehogy azt tessenek gondolni, hogy haszontalanságra pazaroltam.

1 db jó vikszoló kefe                       2 K 40 f

2 db törülköző                                  1 K

2 pár kesztyű                                     1 K 20 f

2 ing és két gatya (komisz) 3 K

3 pár kapca                                             90 f

A láda behozatala                           1 K

1 db ruha kefe 50 f, sár kefe 30 f     80f

                                                        10 K 30 f

                Ez csak a nagyja a bevásárlásnak ezeken kívül mindenféle fegyver puculó eszköz, szappan, benzin, és sok más féle. 1 koronám maradt az egész, ez pedig elcsúszott most az esküvésen, amikor nagy ünnepünk volt és régi szokás szerint összepótoltunk s felavattak bennünket az öreg katonák menyecskéknek. Ez volt az egyedüli pazarlásom, de ez alól nem vonhattam ki magamat. Kérnék szépen azért egy pár koronát, hogy az előre nem látható kiadásokra legyen fedezet.

                A ládába megleltem az apám levelét is s nagyon elcsodálkoztam, hogy olyan kevés borunk lett.  No de máskor több lesz. Nagyapámnak talán sok is az a 150 liter bor. Tengerink hát lett elég sok. A két csikó így hát már dolgozik. Van e már kis szekér.

                Szombaton volt az esküvésünk. Reggel elmentünk a templomba, ahol magyar nyelven volt istentisztelet. Innen egy nagy kaszárnya udvarra mentünk, s ide gyülekezett az összes bécsben szolgáló mindenféle katonaság. Csupán magyar katonaság tizenhétezer volt. Ezen kívül csehek, németek, tótok. Olyan szép látvány volt az a temérdek díszbe öltözött katona. Délután kimentünk az altisztekkel a városba. Láttam a királyi palotát, melyet különbnek képzeltem. Egy régi 3 emeletes palota, azért temérdek szoborral van díszítve, a burg udvaron járnak kelnek az emberek. A belseje biztosan szebb lehet. Láttam a Szent István templomot, óriási tornyával s szebbnél szebb díszítményeivel. Ezen van egy olyan óraszerkezet, amely mutat minden órát és percet. Például ha van 5 óra21 perc, s mikor a 21 perc eltelik, az egyes szám elteltünik s utána jön a kettős szám s így tovább. Azután láttam egy négy emeletes márvány palotát, ennek a régi tulajdonosa azt hagyta végrendeletbe, hogyha azt a lakatot, amely a palota egyik sarkán elzár egy óriási vaspántot, valaki kinyitja, a palota az övé lesz. Persze még mindig nem akadt senki.

A Burg és a Szent István Székesegyház napjainkban (wikipedia)

Szóval már kezdek ismerkedni Béccsel s bizony itt többet lehet látni, mint Debreczenbe

 A kölcsön ügyünk is mozog hát már. Tessenek továbbra is úgy erről, mint minden egyébről értesíteni.

Most már nem írok tovább, mert még írni akarok keresztanyámnak és Sallay Ferinek is.

                Köszönöm szépen a küldeményeket. Hogy vagy Mariskám? Írjál már egy pár betüt te is bátyádnak. Szervusz Laci.

Mindnyájukat csókolja

szerető fiok

Gábor”

A levél első oldala (a levél Égerházi Tamás birtokában)