császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

Családi tragédiák a háború alatt

korosladany.jpg
Fotó:
2017. július 8. 12:33

    A férjek, apák nélkül maradott családok megvívták a maguk háborújukat a hátországban. A kiesett kenyérkereső nélkül a mindennapos megélhetés is nehéz volt az egyébként sem jómódú családokban. Nehéz volt hát a családtól való elválás, és ezt nagyon jól örökíti meg a körösladányi I. világháborús emlékmű. A főtér parkjában lévő szoborcsoport, ami előtt manapság gyakran elmegyünk a 47-es főúton, meghatóan ábrázolja a búcsúzás pillanatát. (Kép forrása: www.korosladany.hu)

   A családok kisebb - nagyobb gondjaikkal gyakorta keresték meg az ezred parancsnokságát, szabadságot kérve fronton lévő apjuknak, férjüknek, fiuknak. Ezekből a levelekből ritkán süt a dicsőség, a háború iránti lelkesedés. Gyász, haláleset, betegség, szomorúság szinte mindegyikben. Az igazsághoz azonban ezek éppúgy hozzátartoznak, mint a hőstettekről szóló jelentések. 

  Az alábbi levelezés is ilyen. Feleség írja levelét, hogy férje még életben láthassa nagybeteg kislányát. Hiszen a másik kislány édesapja távollétében halt meg.Összefacsarodik az ember szíve a sorokat olvasva. Az a 39 éves katona 1914 óta hányszor láthatta a levél írásakor (1917) öt éves Piroskát? Olyan perceket és történéseket nem élhetett át lányával a háború miatt, amelyeket már nem adhatott vissza neki senki.

  Vajon hazaért -e még a 39-es bajtárs? Megláthatta -e élve gyermekét? És a kis Piroska, túlélte a nehéz betegséget? Megtudjuk -e valaha?

Tekintetes Parancsnokság![1]

Kis leányom, Őzse Piroska a mellékelt orvosi bizonyítvány szerint halálos beteg, én magam igen nagy aggodalmak közöttélek, férjem már 7 hónap óta állandóan a harctéren van szabadságon nem volt, azóta már Mária nevű leányom is meghalt, - tisztelettel kérem, méltóztassék ezen sulyos helyzetemre tekintettel férjem sürgősen szabadságolni.

Tisztelettel

Püspökladány, 1917 január 2-a

Őzse Pálné 

Hatósági orvosi bizonyítvány

Alólírott bizonyítom, miszerint Őzse Piroska 5 éves püspökladányi lakos, a kit gyógykezelek, influenzás tüdőgyulladásban sulyosan megbetegedett. Állapota életveszélyes, a mennyiben felgyógyulása bizonytalan.

Püspökladány 1916 decz 30

(…)aláírás

községi orvos



[1] HL II. 482. K. u. k. 39. Inf. Reg. 8. d.

 

Szerző (forrás): KIss Róbert
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.