Barcsa Kálmán tizedes verseiből 1. rész
Katona Haloti mise
Temető hátulján, távol a hazától,
pihen a katona árván siratlanul.
Szomoru fűz ága nem hajlik reája
Koszorút nem tesznek a kereszt fájára.
Megírták hogy meghalt az szegény szülőknek,
akik magyar földön távol tőle élnek.
Most már várhatjátok amit az ég adott,
Őneki hoszu örök szabadságot.
Vigasztalódj szüle, hiszen látogatják,
távol idegenbe domborodó sírját.
Daloló madárka zokogva siratja,
Gondoza zöld hantját az egek harmatja.
Írta: korporál Koloman Barcsa, kuk 39. infanterie regiment, 13. kompani, 1905-ben.
(Barcsa Kálmán tizedes, 39. gyalogezred, 13. század)
A szöveg változtatás nélkül, az eredetiben is meglévő helyesírási hibákkal kerül közlésre.