Az I. világháború után a 39-es veteránok keresték a kapcsolatot egymással. Bár az ezred megszűnt (és 2011-ig nem létezett 39-es alegység), az átélt közös megpróbáltatások miatt a 39-esek egy része fontosnak érezte a 39-es szellem fenntartását. A későbbiekben az 1925-ben felavatott ezredemlékműnél tartott ünnepségeken találkoztak a veteránok hivatalos megemlékezéseken, de a kevésbé kötött találkozók már korábban elkezdődtek.

               Az ezred tisztikara már 1921. október 15-én és 20-án találkozott a Bikaszállóban, illetve Budapesten, a Váci utcai katonai kaszinó termében.[1] Ezeknek a találkozóknak a célja a következő hónapban megtartott első megemlékezés előkészítése volt, ahol egyébként bejelentették, hogy bajtársi összejöveteleket fognak tartani a 39-es szellem megőrzése céljából. A tisztek már 1922-től minden hónap első keddjén találkoztak a debreceni Angol királyné szálloda fehér termében[2] (a Csokonai színházzal szemben), illetve az Albert-féle Belvárosi vendéglőben.[3]  Altiszti és legénységi találkozó volt 1938. augusztus 2-n az  Alkotmány étteremben, ahová a tiszt bajtársakat is elvárták (mint ahogy a tiszti összejövetelen is előfordult, hogy a legénységből is jelen voltak).[4]  Mivel a Nánássy Lajos-féle Korona vendéglőben egy 39-es veterán volt a főpincér, itt is volt összejövetel, 1932. október 12-én ( vitéz Nánási Lajos őrvezető, főpincér, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme kétszer). És végül, 1938. november 11-én az ezrednapot a Vigadóban tartották meg.

Bajtársi találkozó a budapesti Zöldfa vendéglőben 1930-ban. Az ülő sor jobb szélén Gömöry Árpád . (A kép a Gömöry család birtokában)

               Bár az ezred zömében Debrecen környéki volt, sokan származtak messzebbről, vagy egyszerűen sokakat vetett máshová a sors, gondoljunk csak az elszakított területeken maradt bajtársakra. Ennek megfelelően 1929. december 2-tól Budapesten is megkezdődtek a bajtársi összejövetelek, minden hónap második csütörtökén megrendezve. [5] A fővárosi találkozásoknak sokáig a Zöldfa vendéglő, majd az Alkotmány étterem adott helyet. Mindemellett általában a 4. isonzói csata évfordulóján külön összejövetelt is tartottak. Így 1934. november 11-én az eseményre Budapesten került sor. Itt istentiszteletet tartottak a Kapisztrán templomban, ahol a 139. gyalogezred emléktábláját is megkoszorúzták. A templom a II. világháborúban illetve 1956-ban jelentős sérüléseket szenvedett, ma csak tornya maradt meg.[6]

Zöldfa vendéglő, 1936 november 15. Ez volt az első találkozó, ahol Gömöry Árpád már tábornokként jelent meg (szemben ülők, a hölgy jobbján). A hölgy balján Sill Ede ezredes, aki 1915 októberében mint főhadnagy elkeseredett helyzetben lévő, az ezredtől elszakadt több száz 39-es katonának adta vissza a reményt, és vezette őket a harcban. És a többiek is mind, amikor kellett, szembenéztek a halállal. (A kép a Gömöry család birtokában)

               Minden bizonnyal volt mit megbeszélni. Háború, fogság, sebesülés, Trianon, és gyaníthatóan, ahogy az idő lassan-lassan begyógyította a sebeket, gyermekek, unokák. De mindenképpen emlékezés a hősi halált halt bajtársakra, akik egy-egy orosz falu mellett, Duklánál a magyar határok védelmében, vagy a Doberdón, Isonzón áldozták életüket. Aztán jött a II. világháború és az újabb vereség. Bár 1946-ban a veteránok még kijavíttatták az ezredemlékmű II. világháborús sérüléseit, a hivatalos találkozók véget értek. Az új rendben nem volt ajánlatos találkozni, és hosszas évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy ismét 39-es katonák koszorúzzák meg a 39. gyalogezred emlékművét.