Az a híres sárga zászló

 (az írás nyomtatott formában is megjelent a Hajdú-Bihari Naplóban 2018. június 23-án)

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóalja 2011. óta Debrecen egykori háziezredének hadrendi számát, illetve zászlajának másolatát viseli. Gyakorta hallani arról, hogy utóbbi a híres „sárga zászló.”  Hogy tudjuk, ez mit is jelent, ismernünk kell annak történetét.

Hajdanán a gyalogezredekben zászlóaljanként két zászló volt, majd az 1805-ös haderőreformoktól áttértek a zászlóaljankénti egy zászló alkalmazására. Ebben a korszakban az alakulatok ezredzászlói fehér (ezek voltak egyben az 1. zászlóaljak zászlói), míg a zászlóaljzászlók (a 2. , 3., stb. zászlóaljak zászlai) sárga alapszínűek voltak.

Később, mivel a zászlók harctéri szerepe csökkent, illetve a gyalogsági lőfegyverek lőtávolságának növekedésével a zászlók egyre inkább veszélybe kerültek, azok számát ezredenként egyre csökkentették. Ez a változás 1868-tól állt be, és az 1. zászlóaljak fehér zászlóiból lettek az ezredzászlók, míg a sárga zászlóaljzászlók leadásra kerültek. Ez alól akkor csak a cs. és kir. 2. gyalogezred és a cs. és kir. 39. gyalogezred volt akkor kivétel, mert ezen ezredek engedélyt kaptak, hogy egy-egy sárga zászlóaljzászlót használhassanak ezredzászlóként.   

A cs. és kir. 39. gyalogezred esetében ez az engedély az 1866-os hadjárathoz köthető. S hogy miért nem kellett leadni a II. zászlóalj zászlaját, és miért léptették azt elő ezredzászlóvá? Mert hőstett fűződött hozzá. Az 1866-os custozzai ütközetben sóvári Soós Elemér hadnagynak köszönhetően véres kézitusa árán, de nem került ellenség kezébe.

A 39. gyalogezred részt vett az 1866-os olasz hadjáratban, és annak győztes, custozzai csatájában is. Az ütközet 1866 június 24-én zajlott le, mely dátumot, emlékezve a dicsőségre, később ezrednappá választották a 39. gyalogezredben. A véres ütközetben a 39-esek 5. osztálya (tehát a 9. és 10. század, melyek egyébként a II. zászlóalj századai voltak) Samuel Haschko százados parancsnoksága alatt a 3. olasz gránátos ezred katonáival mérték össze fegyvereiket. Az olaszok igyekeztek megakadályozni, hogy a 39-esek feljussanak a Monte della Croce magaslatra, és az öldöklő harc elszigetelt csoportok közelharcává változott. Ribitsch főhadnagy, zászlós tiszt a 9. század 1. szakaszával betört az olaszok közé, irányt mutatva a II. zászlóalj zászlajával. Rögtön halálosan megsebesült, de annyit még hátra tudott kiáltani Soós Elemér hadnagynak, aki a 4. szakasszal követte Ribitsch szakaszát, hogy „Soós, die Fahne!”, azaz: „Soós, a zászlót!”  

                Ferdinand Ribitsch főhadnagy, aki 1855-től szolgált az ezrednél, holtan esett össze, így Soós hadnagy a zászló megszerzéséért vetette magát a közelharcba. Az olasz gránátosok igyekeztek elragadni a zászlót, amit Soós hadnagy kardjával védelmezett. Széthasította egy olasz tiszt fejét, majd bal kezével ragadta meg a felé szúró olasz katona bajonettjét, és a fájdalommal nem törődve vágta le annak gazdáját. A közelharcban még egy olasz tiszt esett el, akit, miután az megragadta a zászlót, az érmihályfalvi Süttő József gyalogos szúrt le bajonettjével. Soós hadnagy magához szorította a zászlót, melynek egy levágott darabja mellére esett, amit ereklyeként őrzött hátralévő életében. A zászló körüli harcokban további katonák is részt vettek, és hősiességüknek köszönhetően a zászló 39-es kézben maradt.

               A bal keze négy ujján sebesült Soós hadnagy 37 fős szakaszából az ütközet végére 7 katona maradt életben, ami jól jellemzi a közelharc poklát. Az ezred is jelentős veszteséget szenvedett a magaslatért változó sikerrel folyó nehéz küzdelemben. Bár az olaszok újra és újra visszaszorították a beérkező erősítéseknek köszönhetően a 39-eseket, a vitéz ezred mindannyiszor előretört a magaslatig, és közelharcot vívva igyekezett azt megtartani. A 39. gyalogezredet végül kivonták a harcból, melyben az ezred történetének legmagasabb elismerését érdemelték ki.

A túlélő katonáknak később Soós hadnagy adta át a kiérdemelt vitézségi érmeket, míg ő csak az uralkodó 1866. július 21-én kelt dicsérő oklevelét kapta.              Néhány évvel később, 1872-ben érte az a megtiszteltetés a 39. gyalogezredet (és egyidejűleg a 2., szintén magyar közös gyalogezredet), hogy Ferenc József augusztus 17-én kelt döntése értelmében ezredzászlóként a II. zászlóalj Custozzánál megmentett zászlaját használhassa. Ez a jog 1872. október 21-én lépett életbe, mely nap jelentőségteljes volt az ezred történetében. Az uralkodó döntésével megadatott a legmagasabb kegy, miszerint az alakulatnál maradó zászló, amely ezentúl ezredzászló volt, emlékeztesse az ezredet a custozzai hőstettekre.  Hogy mennyire különleges és kiváltságos kitüntetés volt ez, jól bizonyítja, hogy az 1872-es évre kiadott, a császári és királyi haderőt tartalmazó sematizmus a 39. gyalogezred esetében külön is megjegyzi, hogy fehér zászló helyett a II. zászlóalj sárga zászlaját használja, emlékeztetve a Custozzánál végrehajtott hőstettekre.

                Ma, 2018-ban szintén különlegesnek számít a zászló. A hagyományos, előírt forma helyett a 39. lövészzászlóalj egyedülálló módon egy egykori császári és királyi gyalogezred zászlójának másolatát használja alegységzászlóként. Annak a 39. gyalogezrednek a zászlómásolatát, mely alatt régiónk fiai szolgáltak és harcoltak a múltban, és akik között ott voltak a mai 39-esek felmenői is. A zászló a Múzeumok Éjszakáján látható lesz a Régi Városházán.