Németországból került elő az alábbi képeslap, melyet Kaszás János őrmester írt 1916. szeptember 8-án a Doberdóról sógorának, Bartha István útépítési vállalkozónak Debrecenbe.

                Kaszás János 1883-ban született Debrecenben, és 1914-ben vonult be a 39. gyalogezredhez. Valószínű, hogy tényleges katonai szolgálatát is ennél az ezrednél teljesítette.

                A levél írásakor a 39. gyalogezred dandártartalék volt, ahogy arra Kaszás őrmester is utal. Ezt megelőzően az ezred 10 napot töltött az állásokban, majd felváltotta a 43. gyalogezred. Az ezredet augusztus 31-én hátravonták pihentetésre, így Kaszás János zászlóalja (I. zászlóalj) Volkovnjak-ban[1] volt elhelyezve szeptember 8-ig. Az esős idő csalódást okozott a csapatoknak, mivel idejük nagy részét a víz elleni védekezéssel töltötték, és mint a levélből kiderül, a katonák ruházata átázott, és nyakig sárosak lettek. Aki volt már ilyen körülmények között, az tudja, vizes, nyirkos ruhában bizony pihenni nem lehet, és ez a morálra is rendkívül kedvezőtlen hatással van.  Az ezred katonáinak pedig ezek a várva-várt pihenők álltak rendelkezésre, hogy kialudják magukat, és kicsit rendbe hozzák ruházatukat és felszerelésüket.

                Az ezred szeptember 9-én, tehát a levél írását követő napon újra elfoglalta a védőállásokat, majd néhány napra rá elkezdődött a 7. isonzói csata. Annak első napján, szeptember 14-én olyan erős tüzérségi tűz érte az I. zászlóaljat, hogy katonáinak 20%-a harcképtelenné vált.

                Másnap a 3. század nagy részét reteszállásba rendelték, a betört olasz gyalogság megállítása céljából. Szeptember 15-én a tüzérségi tűz tovább fokozódott az I. zászlóalj állásai ellen, és a zászlóaljat bekerítették. Az I. zászlóalj vitézül harcolt a túlerő ellen, de csak erőinek egy része tudta átvágni magát a saját csapatokhoz. A nap végén az ezred 375 katonáját jelentették eltűntként, akik nagyobb része az I. zászlóaljhoz tartozott.[2]

                Elképzelhető, hogy Kaszás János őrmester is ekkor esett fogságba. S hogy látta –e újra kislányait, akik iránti szeretete sugárzik a tábori lapból? Szerencsére igen! Az olasz fogságból 1919-ben sikeresen hazatért, és kőművesmesterként folytatta életét Debrecenben. S hogy hogyan került tábori lapja Németországba? Talán sohasem tudjuk meg…

Bélyegző: K.u.k. Inf. Rgmt Nr. 3. Feldkomp

Címzett   : Tekintetes Bartha István

                 útépítési vállalkozó

                 Debreczen

                 Kossuth utca 35.

                 Ungarn

Feladó    : Kaszás János őrmester

                39. Inft. Regmt. 3. Feld. Komp.

                Feldpost N˚ 109

Kelt         : 1916. szeptember 8.

„Kedves sógor!

                Tudatlak, hogy hála Istennek még ezidő szerint nincsen semi bajom. Még idáig tartalékban vagyunk. Jelenleg kuczorgunk Jóskával együtt az én barlangomban, sárosan, úgy nézünk ki mint valami sáros disznó, eső van ránk elég, tehát élünk vad emberek módjára. Hát ti hogyan vagytok? Rég nem kaptam tőled levelet. Én írok minden nap, nem tudom, hogy megkapod e. Mindnyájatokat sokszor csókol Jani és Jóska.

A kislányaimnak sok millió puszit küld a kedves apukájok. Üdvözlöm a kisasszonyt is.

Egyidejüleg föladtam 20 koronát vegyél belőle a gyerekiknek valami játékot és mond nékik, hogy apukájok küldte, csak legyenek jók, majd ha valamikor hatamegyek akkor töbet viszek.”

                     Kaszás János őrmester ceruzával írt tábori lapja (a szerző tulajdonában)