A napokban múlt 100 éve, hogy az 1916-os román támadás elől a csíkszeredaiak egy része elmenekült, és Hajdúnánáson talált otthonra. A hajdúnánási, és a csíkszeredai városvezetés rendezvénysorozattal emlékezett meg a két várost összekötő eseményről. A 39-es emlékfolyosónak az ezred 1756 és 1918 közötti történetét bemutató anyagai ezen apropóból a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban vendégeskednek, amelynek a gyönyörű Mikó vár ad otthont.

  A képet készítette: Berkecz Gábor (Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium)

A megnyitóra 2016 szeptember 10-én került sor. Megtiszteltetés volt ezen az eseményen jelen lenni, és a kiállítást megnyitni. Ezúton köszönöm mindenkinek, akinek ebben része volt. Köszönöm a múzeumnak, hogy szerény anyagunkat bemutatja, és külön köszönöm megtisztelő barátságukat!!!  Mindemellett köszönöm Hajdúnánásnak a felkérést!!!

 A képet készítette: Nagy Gyöngyvér (Csíki Székely Múzeum)

 Jelenleg a múzeumban két időszakos kiállítás van: a Csontváry Kosztka Tivadar festményeiből rendezett kiállítás, és a 39-es anyag... Lélegzetelállító volt találkozni Csontváry azon festményeivel élőben, amikről annyit tanultunk, és amikről annyit hallottunk. A múzeumnak köszönhető az a katarzis, amit akkor éltünk át, amikor egy sarkon befordulva "A magányos cédrus"-ba ütköztünk, ami teljesen lenyűgözött minket. El sem akartuk hinni, hogy az igazival van dolgunk... Szem nem maradt szárazon, teljes volt a hatás!

 A képet készítette: Nagy Gyöngyvér (Csíki Székely Múzeum)

S hogy miért jön képbe Csíkszeredán a 39. gyalogezred? Íme:

Az 1916-os román készülődés hírére a csehországi Könnigratz-ben, ahol az ezred pótzászlóalja állomásozott, a lábadozókból és újoncokból  felállítottak egy zászlóaljat, és  az erdélyi frontszakaszra vezényelték július végén. A zászlóalj, mely 28. menetzászlóaljként, vagy 39/V. zászlóaljként volt ismert, 4 századból állt. A határbiztosítás révén a Tömösi-szorosnál kerültek először kapcsolatba a 82. székely gyalogezreddel, akikkel később vállt-vállhoz vetve harcoltak. És akik között minden bizonnyal szeredaiak is voltak.

               A képet készítette: Nagy Gyöngyvér (Csíki Székely Múzeum)

    Pálóczi Mátyás, egy hajdúnánási 39-es katona is ott volt abban a 28. menetzászlóaljban. Versben búcsúzott szüleitől:

Kedves édes atyám, kiért könyörögtem

Kedves édes anyám kiért dobog szívem

Kedves testvéreim, kikel együtt nevekedtem

és sok szép napokat veletek töltöttem.

Kedves jó szüleim most adom tudtokra

Bárha nem is utolsó levelem megy számotokra

Most már mi ránk is ki van tűzve a cél

Ugy lehet, hogy engem is ott talál a veszély.

  A képet készítette: Kiss Róbert

A hamarosan bekövetkező támadás váratlanul érte a magyar csapatokat. A zászlóalj járőrei összecsaptak a támadókkal, amelyek rövidesen a 39-esek főerőit támadták. A túlerejű ellenséget a zászlóalj feltartóztatta, majd parancsra Homoródig húzódott. Később Halmágynál, már előkészített állásokban harcoltak tovább, majd szeptembertől támadásba mentek át. Szeptember 11-én már Kézdivásárhelyen jártak, és hamarosan már az Ojtozi-szorosig üldözték az ellenséget.  Miután huzamosabb időn keresztül tartóztatták itt fel az ellent, végül áttörtek a határon, és a Magura Casinului-ig jutottak előre. Így jellemezte Pálóczi Mátyás ezeket a hónapokat:

Itt fent a lövészárokba édes jó Istenem

milyen itt az élet elásva a világtól

vad életet élek.

Földbe ásva a lakásom,

alagút a kijárásom.

Földből készült az ágyam

Fejem aja hátizsákom.

Ágyú dörgés az altatóm,

Csillagos ég a takaróm.

Álmaimba othonn járok,

élvezem a jó világot.

A nap mikor lefele szál

Hozzánk nehány gránát át szál.

Fel ébredek elmult álmom

elfelejtem boldogságom.

Felkapom a köpönyegem

Patrontáskám fegyveremet.

Itt álok a kilövésnél

Míg a hajnal csilag fel kél

Így megyen itt a mi sorsunk

Nappal alszunk hogy ha tudunk.

Így megyen egy öreg harcos

vidám élte fent a fronton.

 A képet készítette: Kiss Róbert

A létszámában megfogyatkozott 39-es zászlóaljat 1917 januárjának közepén beolvasztották a 82. gyalogezredbe. Így a székelyek közt alföldi magyarok is harcoltak. És amiért most itt van ez a kiállítás: ne felejtsük, hogy amikor Hajdúnánás befogadta a csíkszeredaiakat, sok nánási katona épp ezen a vidéken harcolt. És ott voltak mellettük azok a csíkszeredai katonák, akiknek családja viszont Hajdúnánáson lelt menedékre. Így mindannyian közös hátországra leltek Hajdúnánásban. Székely és magyar katonának onnan írták nehézkes soraikat a reszkető anyai kezek, és a katonasóhajok is oda szálltak. Feleségek fáradt kezei kulcsolták ott imára a maszatos kis gyermekkezeket, hogy elmondjanak egy imát este édesapáért, szülessen az nánáson vagy szeredában.

 A képet készítette: Kiss Róbert

Végezetül emlékezzünk azokra a katonákra, akik az I. világháború román frontját vesztették életüket, beszéljenek volt bármilyen nyelvet, viseljenek volt bármilyen egyenruhát. Költőknél szebben írta meg Pálóczi gyalogos a háború végének reményét, amit mindannyian ugyanúgy vártak:

De hogyha majd a balsors úgy találja jónak

hogy meg kel halni mint haza fiának.

Akkor majd testemet idegen föld fedi

Koszorúm helyett a felhő híremet lengeti

Ne felejtsetek hát el kérlek, szép lányok

Emlegessetek meg, ha katonát láttok.

Tehát szép lányok, akik otthon vagytok

Hogy megláthassátok akit ti óhajtotok.

Mert én aztat tartom, hogy aki imádkozik

Az Isten segíti a végső pillanatig.

Isten maradjon hát tovább is veletek

Mutogassa nektek a boldog perceket

Mutassa meg azt is, azt a boldog órát

Amelybe az élők a fegyvert lerakják

Töltsétek örömmel azt a nagy ünnepet

Amikor majd vége lesz a nagy vér eresztésnek.

Ünnep lesz az néktek.