császári és királyi 39. gyalogezred

frame
Schweidnitz 1757 • Breslau 1757 • Olmütz 1758 • Grüszau 1759 • Gottesberg 1759 • Friendland 1759 • Landshut 1760 • Belgrád 1787 • Szabács 1788 • Jemappe 1793 • Cateau 1794 • Mantua 1796 • Rivoli 1796 • Neumarkt 1796 • Tagliamento 1797 • Hocheim 1797 • Legnano 1799 • Marengo 1799 • Trebbia 1799 • Mantua 1799 • Genova 1800 • Marengo 1800 • Asiano 1801 • Castelfranco 1801 • Bosen 1805 • Lanchut 1809 • Neumarkt 1809 • Aspern 1809 • Pozsony 1809 • Podubnie 1812 • Moszkva 1812 • Villach 1813 • Drezda 1813 • Mincio 1814 • Conflans 1815 • Óbecse 1848 • Perlász 1848 • Kápolna 1849 • Isaszeg 1849 • Buda 1849 • Komárom 1849 • Nagysalló 1849 • Vác 1849 • Debrecen 1849 • Temesvár 1849 • Solferino 1859 • Mailand 1859 • Custozza 1866 • Königgrätz 1866 • Dolnje Tuzla 1878 • Doboj 1878 • Lemberg 1914 • Komarno 1914 • Lesnovice 1914 • Blozew Gorny 1914 • Dukla 1914 • Nagycsertész 1915 • Szálnok 1915 • Hoher Trieb 1915 • Isonzó 1915 • Isonzó 1916 • Isonzó 1917 • Kőhalom 1916 • Mogyoróstető 1916 • Sósmező 1916 • Fajti Hrib 1917 • Piave 1918 • Montello 1918 • 

A 300. Háromszáz egykori 39-es katona rövid életrajza.

39-gye-vkonyi-masolata.jpg
Fotó:
2021. május 1. 18:20

Az adatbázis rendezése alfabetikusan történt, így egyes esetekben az adott név az előnév ABC-ben elfoglalt helye szerint található meg (pl. dr, gróf, vitéz, nemesi előnév).

Mivel a források egy része Észak-Erdély visszacsatolása után (1940) jelent meg, az Erdély elcsatolásától a visszacsatolásig eltelt időszakot a korabeli források „a román megszállás ideje alatt” megnevezéssel illetik. A toborzási terület jelentős része esett a trianoni békediktátum által elcsatolt területre, így az egykori 39-es katonák közül sokan az említett román megszállás alatt voltak kénytelenek élni, és adataikat az erdélyi bevonulás alatt volt csak lehetőség összeírni.

A foglalkozásokat az egykori adatközlők az adatok közlésekor töltötték be, így szerepelhet több esetben is a  nyugalmazott státusz.

  1. Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma (Budapest, 1928)
  2. Hajdúvármegye és Debrecen szabad királyi város adattára (Debrecen, 1937)
  3. Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye adattára
  4. Vitéz Lépesfalvi Lépes Győző, Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc altábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története. 1914-1918. (Debrecen, 1939)
  5. Vitézek albuma (Budapest, 2003)
  6. A magyar nemzet aranykönyve (Budapest, 1921)
  7. vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve (Budapest 1936)
  8. Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús albuma (Budapest, 1939)
  9. A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma (Miskolc, 1939)
  10. 101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma (Budapest, 1934)
  11. Budapest volt háziezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története (Budapest, 1930)
  12. Négyes honvédek fegyverben (Békéscsaba, 1934)
  13. A 46-osok fegyverben 1914-1918 (Szeged, 1933)
  14. A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma (Miskolc, 1938)
  15. Erdélyi ezredek a világháborúban (Budapest, 1941)
  16. Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918 (Püspökladány, 1927)
  17. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban (Budapest, 1998)
  18. Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma (1928)
  19. Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban (Budapest, 2008)
  20. Hősök naptára 1914 – 1916 (Budapest, 2016)
  21. Hősök naptára 1917-1918 (Budapest, 2017)
  22. A frontharcos eszme szolgálatában (Budapest,     )
  23. Dr. Preszly Lóránd: A Csendőrség úttörői
  24. A magyar testőrségek névsorai (Budapest, 1926)
  25. Szinnyei:Magyar írók élete és munkái

 

Számos esetben kimutatható, hogy a 39-es katona a háború folyamán más gyalogezred kötelékében is harcolt. A konkrétan erre utaló bejegyzéseken túl erre mutatnak azok az említett települések, illetve dátummal említett hadszínterek, ahol és akkor a 39. gyalogezred nem került alkalmazásra. Természetesen az említett esetek egy részénél fennállhat téves dátumból eredő hiba is, ennek legjellemzőbb példája a felvidéki bevonulás 1939-re datálása, mely hadművelet valójában 1938-ban történt meg. Mivel az akkori adatgyűjtés nagy része a 2. világháború alatt történt (sok esetben csak akkor történhetett, hiszen előtte Bihar vármegye jelentős része Romániához tartozott), majd 30 év távlatából kellett az adatközlőnek visszaemlékeznie egykori szolgálatteljesítésére, számtalan esetben az azokat igazoló, alátámasztó okmányok hiányában. Ugyanez igaz a könyv írása során gyűjtött közlésekre, amikor is másod- harmadforrásból, egy évszázad múltán kerültek rögzítésre adatok. Ezzel kapcsolatban viszont el kell mondani, hogy a néhai katonák leszármazottaikra a legtöbb esetben olyan jellemző történetet, helyzetábrázolást hagytak hátra, ami alapján a 39. gyalogezredhez tartozást egyértelműen meg lehet állapítani. Ilyenek például Könnigrätz helyőrség említése a világháború alatt, vagy a debreceni gyalogsági szolgálat német vezényszó emlékei. De számos eset van, amikor a konkrét 39-es alakulathoz tartozás is fennmaradt az emlékezetben.

A kitüntetések megnevezése a Bodrogi Péter- Molnár József- Zeidler Sándor: Nagy Magyar Kitüntetéskönyv (Budapest, 2005) című mű helyesírási iránya szerint történt. Egyes esetekben a közérthetőség miatt zárójelben szerepel az adott elismerés közismert alakja is ( pl. II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, tehát „kisezüst”). A Háborús Emlékérem, amennyiben a forrás nem említi annak Osztrák vagy Bolgár változatát, Magyar Háborús Emlékéremként került azonosításra.

  1. Abari Sándor gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban 1914-től harcolt a cs. és kir. 39. gyalogezred tagjaként, és végigharcolta a világháborút. Megsebesült, majd dobhártyarepedést szenvedett, végül arcrák támadta meg. Leszerelt, majd betegségeiből kifolyólag 1924-ben elhunyt. Felesége: Nagy Margit. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  2. Adamovich János. Született 1830-ban Újvidéken. A 39. gyalogezredben 1847-ben hadfi, majd 1848 tavaszán tizedes. Az ezreddel harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd ezredével együtt csatlakozott a honvédsereghez, Őrmester, majd 1849 áprilisában hadnagy a II. zászlóaljnál. A zászlóaljjal együtt tette le a fegyvert Péterváradon. A szabadságharc után beállt a 10. gyalogezredhez, ahonnan 1859-ben mint tizedes szerelt le.  (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  3. Adorján István dazdálkodó, Vedresábrány (ma Abrămuţ, Románia). Született 1897-ben Vedresábrányban. A világháború idején, 1917-ben vonult be a cs.  és kir. 39. gyalogezredhez és Könnigrätzben kapott kiképzést. Az olasz harctérre került, és Asiago körül, a Hétközség fennsíkján harcolt. 1918 júniusában gázmérgezést szenvedett. Az összeomláskor szerelt le. Neje: Balogh Piroska. Gyermeke: Lajos. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  4. Alexich, József százados. Született 1832-ben Eszéken. A cs- és 39. gyalogezredben 1846-ban hadfi. Az ezreddel harcol 1848-ban a szerbek ellen a Délvidéken, majd azzal együtt a honvédseregbe lép. 1849 januárjában átlép a császáriakhoz, majd a szabadságharc bukása után az újjászervezett ezrednél folytatja katonai pályáját főhadnagyi rendfokozattal. Századosként esett el az olasz hadjáratban Legnano-nál 1859. augusztus 26-án. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  5. Almási László Mezőberény. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1917. december 31-én az olasz harctéren. Felesége: Bátori Sára. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)
  6. Alter (1848/49 Eldődi) György százados. Született 1812 (1818?) Füzér. Nemesi származású. A 39. gyalogezredben 1833-tól szolgált, majd 1845-ben, mint őrvezető szerelt le. A katonai szolgálatot 1847-től az 51. gyalogezredben folytatta. A szabadságharc alatt elérte a századosi rendfokozatot, és a 31., 67. honvédzászlóaljaknál, illetve a 2. vadászezrednél szolgált. Elhugyt 1865. március 31-én. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  7. Andirkó János hentes és mészáros, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctéren harcolt. Kétszer sebesült meg. Tizedesként szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem két alkalommal, Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. Neje: Verdes Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  8. Andrasits János. Született 1813-ban vagy 1814-ben Lugoson, vagy Zsombolyán. Katonai szolgálatát önkéntesként kezdte a 61. gyalogezrednél. Miután egy évvel korábban leszerelt, önkéntesként belépett a 39. gyalogezredbe. 1843-ban már őrvezető volt. A szabadságharcban őrmesterré, majd 1949 júliusában hadnaggyá léptették elő. Az ezred I. zászlóaljának tisztjeként esett fogságba 1849-ben. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő ezredbe, ahonnan 1852-ben bocsátották el. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  9. Antalóczy Albert antalóczi, községi főjegyző, Kenézlő. Született 1897-ben Tokajban. A cs. és kir. 39. gyalogezredben végzett tiszti iskolát Könniggrätzben és Debrecenben. 1916-tól küzdötte végig a világháborút, az orosz, olasz és a román fronton. 1916-ban megsebesült. A 85. gyalogezredhez helyezték át, és mint hadnagy szerelt le. Leszerelése után a Székely Hadosztály kötelékében teljesített szolgálatot. Kitüntetései: Bronz Vitézségi érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  10. Annyok Károly hentesmester, Debrecen. Született 1871-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát 1892-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. Neje: Oláh Eszter. Fiai: Károly és Lajos, végigharcolták a világháborút. Károly hadnagyként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  11. apagyi Apagyi Antal ügyvéd és földbirtokos.Született 1824-ben (1825-ben?) Apagyon. A szabadságharcban a 10. honvédzászlóaljban harcolt, majd 1849 májusában a 94. honvédzászlóalj hadnagyává léptették elő. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe, ahonnan 1860-ban szerelt le. A Szabolcs megyei Honvédegylet tagja volt. Érsemjénben halt meg 1887-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  12. Apátzay Pál született Máramarosszigeten 1823-ban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése előtt a cs. és kir. 39. gyalogezred altisztjeként szolgált annak gránátos osztályánál, Budán. Szeptemberben az 50. Hunyadi önkéntes csapat hadnagyaként harcol Jellasics csapatai ellen. Csapata honvédzászlóaljjá alakulása után főhadnagy annak Eszéken szolgáló osztályánál. Az eszéki vár feladása után Debrecenben fegyverbeszerzéssel foglalkozik, majd a hódmezővásárhelyi újonctelepen szolgál. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)
  13. Aranyos József százados. Született 1822-ben Újfehértón. A 39. gyalogezredben 1838-tól szolgált, mint önkéntes. Az ezreddel őrmesterként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken 1848 nyarán, majd szeptemberben a 26. honvédzászlóaljnál szolgált tovább, mint hadnagy. Később az 50. honvédzászlóaljban harcolt. A szabadságharc végén az 1. sz. hadikórház parancsnoka, mint százados. A szabadságharc után besorozták a 14. gyalogezredhez, ahonnan 1851 szeptemberében szerelt le. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  14. Argyelán Sándor gyalogos, községi altiszt, Nagyvárad. Született 1881-ben Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be. Az olasz fronton súlyos betegség következtében elvesztette az egyik lábát. Fronton szerzett betegsége következtében 1932-ben elhunyt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)
  15. Árva Mihály gazdálkodó, a nagylétai Tűzharcos Szövetség alelnöke, Nagyléta (ma Létavértes). Született 1886-ban Nagylétán. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1907-től szolgálta katona éveit és a világháború kitörésekor a 2. menetzászlóaljjal került az orosz harctérre. 1914. december 27-én a duklai szoros körüli harcokban orosz fogságba esett, ahol 1918 novemberéig sínylődött. Kitüntetése a Károly-csapatkereszt. Neje: Guba Rozális, gyermeke: Mihály, a délvidéki országrész felszabadításában vett részt, és mint tizedes teljesített katonai szolgálatot. A Délvidéki Emlékérem tulajdonosa. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  16. Augustin Kristóf hadnagy. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az ezred I. zászlóaljában harcolt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  17. B. Balogh Péter gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben vonult be. Az olasz harctéren harcolt, majd 1918 őszén szerelt le. Édesapja, B. Balogh Péter a világháborúban hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  18. B. Kiss Balázs Püspökladány. Született 1879-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 (1914?) július 27-én vonult be. Bajtársai elmondása szerint az olasz harctéren halt hősi halált 1915. október 28-án. Holttá 1917-ben nyílvánították. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)
  19. B. Kiss Sándor Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. február 7-én vonult be, majd 1916. február 29-én indult az olasz harctérre. Hősi halált halt 1916. július 29-én. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)
  20. B. Kiss Sándor Püspökladány. Született 1889-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914. július 28-án. Augusztus 5-én indult a harctérre. Az orosz fronton tűnt el, utolsó levelét 1914. szeptember 28-án küldte. Egyes információk szerint hadifogságba esett. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)
  21. B. Mészáros Ferenc gazdálkodó, Bihardiószeg ( ma Diosig, Románia). Született 1888-ban Kiskerekin. Tényleges katonai szolgálatra 1909-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és Boszniában teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor a tábori ezreddel ment ki a szerb harctérre, ahol Révújfalu, Pancsova és Zimony körül, majd az orosz arcvonalon Rohatinnál és másutt harcolt. 1914 novemberében Homonnánál gránátszilánktól a bal lábán súlyosan megsebesült, és mint 25%-os hadirokkant szerelt le szakaszvezetői rendfokozatban. Neje: Kovács Julianna. Négy gyermeke volt. A román megszállás alatt súlyosan megkínozták. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  22. B. Pál József gazdálkodó, Albis , ( ma Albis, Románia). Született 1880-ban Albison. A debreceni 3. honvéd gyalogezredben töltötte katonaéveit, majd a világháború kitörésekor a 39. népfelkelő gyalogezred menetszázadával került a szerb harctérre (az alakulat megnevezése téves, ilyen alakulat nem létezett. A katona vagy a 3. honvéd gyalogezred tagja, vagy a cs. és kir. 39. gyalogezred tagja lehetett. Valószínűleg a 3. honvéd gyalogezredről van szó, de mivel fennáll a 39-es lehetőség, az adatok közlésre kerülnek). Később az orosz, majd az olasz harctéren is megfordult, 1916-ban orosz fogságba esett, és csak 1921 januárjában tért haza. Kétízben sebesült, Valjevónál karlövéssel, az olasz harctéren pedig arcán gránátszilánktól. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  23. B. Papp Péter törvénybíró, gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1897-ben Hajdúdorogon. A világháború idején, 1915 októberében jelentkezett katonának a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Kiképzése után az olasz arcvonalon a Doberdón, Görz körül és a Piave mentén harcolt a háború végéig. Egyszer megsebesült. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Szakál Teréz. Gyermekei: Péter, Teréz, Ferenc, Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  24. B. Papp Sándor gazdálkodó, Hajdúdorog. Született 1886-ban Hajdúdorogon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914-től harcolt a világháborúban. AZ orosz fronton szenvedett sebesülése következtében 50%-os hadirokkant lett. Neje: Nagy Teréz. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  25. Bácsi Sándor gazdálkodó, Debrecen Született 1898-ben Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Bécsben teljesített szolgálatot. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre, majd az oroszok ellen küzdött a Kárpátokban és Galíciában. Végül az olasz fronton harcolt az Isonzo és a Piave mentén. 1916-ban az Isonzónál jobb combján sebesült meg gránátszilánktól. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. sztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt Vas Érdemkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Béres Erzsébet. Gyermeke: István. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  26. Bacskay Gábor földbirtokos, Hajdúnánás. Született Hajdúnánáson 1874-ben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében teljesítette. A világháborúban régi ezredében szolgált. Tizedesként szerelt le 1918-ban. Elhunyt 1935-ben. Neje: Csuja Zsuzsánna.
  27. Bácskay Ignác. Született 1826-ban Mikulincében (Galícia, ma Ukrajna). Katonai nevelőintézetben tanul, és 1844-ben az ezred önkéntese volt. A szerbek ellen harcol az ezreddel a Délvidéken 1848 őszén. Az I. zászlóaljnál hadnaggyá léptették elő 1849 májusában. A szabadságharc után besorozták az újjászerveződő ezredhez, ahonnan 1855-ben szerelték le. Ezt követően Nagyváradon élt, és a Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  28. Bagi László gazdálkodó, Kaba. Született 1869-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1891-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Felesége: Madarászi Ágnes. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  29. Bagossy József gazdálkodó, Poklostelek (ma Pocluşa de Barcău, Románia).Született 1899-ben Szentjobbon.Világháborús katonai szolgálatát 1917 márciusában kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olsz harctérre került, ahol Görz környékén, a Doberdón és a Piave mentén harcolt. 1918 júniusában gránátszilánktól súlyos gyomorsérülést szenvedett. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Mikó Lídia. Gyermekei: Sándor, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  30. Baik János kéményseprőmester, Vámospércs. Született 1887-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az orosz, valamint az olasz harctéren harcolt. Utóbbi helyen megsebesült, és mint 33%-os hadirokkant szerelt le. A helyi Rokkant Egylet elnöke volt. Felesége: Molnár Lidia. Gyermekei: Ernő, János, Irén. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  31. Bajza István nyugalmazott MÁV felügyelő, Debrecen. Született 1863-ban Gencsen. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette, és hadnagyként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  32. Bakó József gazdálkodó, Érbogyoszló. Született 1881-ben Érbogyoszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot és 1914-ben az első menettel került az orosz harctérre. Bal karján és mellén lövéstől sebesült és 1915. március 21-én az oroszok fogságába esett. Csak az összeomlás után térhetett haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  33. Bakos Gedeon ügyvéd. Született 1826-ban Nagykőrösön. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az I. honvéd vadászezred hadnagyaként harcolt. A szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 1-én besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe, ahonnan 1852-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  34. balajti Szász János nemzetőr ezredes. Született 1803-ban Pesten. Katonai pályáját 1818-ban gránátos hadapródként kezdte a 32. gyalogezredben. A testőrség állományában szolgált 1823 és 1827 között. Ezt követően a 39. gyalogezredben szolgált, ahol 1848-ban már százados volt. Ekkor a nemzetőrséghez került, ahol a pesti lovas- és gyalog nemzetőrök parancsnoka volt, és ezredesi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel után halálra, majd 10 év várdogságra ítélték. Elhunyt 1854-ben Pesten. (A magyar testőrségek névkönyve)
  35. Balázs Pál Mezőberény. Született 1894-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. november 5-én Laibach-ban. Felesége: Boldis Judit. (Mezőberény község hősi halottainak emlékalbuma)
  36. Balkó Lajos földbirtokos, Álmosd. Született 1887-ben Álmosdon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, és mint volt békebeli katona, az első menettel került ki az orosz harctérre. Homonna, Lemberg és Przemysl körül vett részt nagyobb ütközetekben, majd az olasz arcvonalon, a Doberdón harcolt. Mint tizedes szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  37. Balla Mihály pénzintézeti altiszt, őrmester. Született 1890-ben Bályogon. Tényleges katonai szolgálatra 1911 októberben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Debrecenben, Boszniában és Bécsben szolgált. 1914-ben az első menettel került a szerb harctérre, s ott küzdött 1914 augusztus 27-ig. Ekkor az orosz hadszíntérre vitték. A rohatini csata során 1914 augusztus 29-én a 46. k. gy. e.-hez osztották be, a visszavonulás után pedig eredeti ezredének támadásában vett részt. 1914 október 21-én megsebesült. Később 50%-os rokkantnak nyilvánították és tartósan szabadságolták. 1920 decemberben Szegeden rokkantsági fokát 15%-ban állapították meg. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Oi-re is felterjesztették. — Sógora: Guthy Lajos a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914 szept.-ben az orosz fronton hősi halált halt. (A magyar gyalogság)
  38. Ballahetzky, Ferdinand. Született 1809-ben Bécsben. 1848-ban a 19. gyalogezred tisztjeként harcolt, majd 1848 decemberében megtagadta a szolgálatot, így internálták. A szebadságharc leverése után hadnagy lett az újjászerveződő 39. gyalogezredben. Prágában hunyt el egy hónappal később, 1849. október 1-én. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  39. Balogh Adolf, felsőócsai sóbányászati felügyelő, Munkács. Született 1818-ban Debrecenben. Önkéntesként 1836 és 1846 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban újra katonának áll. Jellasics ellen harcolt 1848 szeptemberében, a Bereg megyei önkéntes nemzetőrszázad őrmestereként. Kitűnt az 1848 december 30-án lezajlott móri csatában. 1849-ben hadnaggyá, majd főhadnaggyá léptették elő. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  40. Balogh Elemér malom társtulajdonos, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred szakaszvezetőjeként az orosz és olasz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  41. Balogh Gáspár adóhivatali írnok, Debrecen (1850). Született 1799-ben vagy 1801-ben Niedermannban, Ausztriában. Katonai nevelőintézetben végzett, majd 1818 és 1843 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált, és főhadnagyi rendfokozatot ért el. Kilépett a hadseregből, majd 1848 szeptemberében hadnagyként belépett a temesvári nemzetőrségbe. Decemberben főhadnaggyá nevezték ki az 58. honvédzászlóaljhoz. 1849 májusában egy pesti kórház parancsnoka lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  42. Balogh Gyula dr., földbirtokos, nyugalmazott városi tanácsnok, árvaszéki ülnök, Hajdúhadház. Született 1891-ben Hajdúhadházon. A világháború kitörésekor, mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, Nagyváradon végezte a tiszti tanfolyamot, majd, mint szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre, ahol 1915 áprilisában súlyosan megsebesült. Hadirokkantként teljesített tovább szolgálatot 1919 januárjáig. Mint főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme és elismerő okirat. Neje: Vida Ilona, leánya: Ilona, veje: Bartha János református lelkész, a Nemzetvédelmi kereszt, Finn Fehér Rózsarend II.o. lovagkeresztjének birtokosa. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  43. Balogh Imre gazdálkodó, Hajdúböszörmény. A világháborút a kezdetektől a befejezésig végigharcolta, a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként. Szolgált a szerb, orosz, olasz harctereken. Olasz hadifogságba esett, és 4 év fogságot szenvedett. Egyszer sebesült, és 50%-os hadirokkant lett. Hat gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  44. Balogh József. Született 1818-ban Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1836-tól szolgált. A III. zászlóalj tizedeseként, majd őrmestereként harcolt a szerbek ellen a Délvidéken az ezreddel 1848 őszén. 1849 februárjában hadnagyá léptették elő. A szabadságharc leverése után besorozták az újjászerveződő ezredbe, ahonnan 1851-ben szerelt le. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  45. Balogh Lajos hentes, Margitta. Született 1889-ben Margittán. Tényleges katonai szolgálatát 1910-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Az I. világháború kitörésekor azonnal bevonult, és az orosz harctérre került. Rohatyn-nál 1914. augusztus 30-án orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918 májusában szabadult. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)
  46. Balogh László. Született 1822-ben Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1839-től szolgált. 1848-ban az ezreddel harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd ugyanazon év októberében őrmesterré nevezték ki a 26. honvédzászlóaljhoz. Új alegységénél hadnagyi rendfokozatot ért el. 1849, júniusában aKatonai Érdemjel III. osztályára terjesztették fel. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  47. Balogh Miklós gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1879-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatra 1900-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Szakaszvezetőként szerelt le. A világháborúban 191t4-től harcolt. Az olasz fronton 1917-ben megsebesült, és őrmesterként, mint 25%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kis Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  48. Balogh Miklós nyugalmazott városi mezőőr, Debrecen. Született 1873-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Apja részt vett Bosznia okkupációjában. Neje: Varga Erzsébet. Nejének bátyja és előző férje, Buday Gábor, elesett a világháborúban. Gyermekük: Irén. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)
  49. Balogh Sándor érkeserűi, magyar királyi állatorvos, állategészségügyi tanácsos, Alsószopor. Született 1882-ben Nagyszalontán. Tényleges katonai szolgálatát a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében látta el. Az állatorvosi főiskolán kívül a debreceni gazdasági akadémiát is elvégezte. A világháború kitörésekor a szerb harctérre került, majd mint segédorvos az aradi megfigyelő kórházba kapott beosztást. Megkapta a Vörös Kereszt kitüntetést. Neje: Serák Mária, gyermekei: Sándor és Edit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  50. Bancsov Adolf százados. Született 1826-ban Glogon (Galagonyás). A 39. gyalogezredben 1844-től szolgál, mint hadfi. A bécsi térképészeti intézethez volt vezényelve. 1848 októberében hadnaggyá nevezték ki a 28. honvédzászlóaljhoz. Novemberben a 39. gyalogezredhez nevezik ki, de a valóságban sem a 28. honvédzázlóaljhoz, sem a 39-esekhez nem engedték csatlakozni. A magyarországi hadszíntérre a cs. és kir. 63. gyalogezreddel érkezett. 1849 januárjában átállt a magyarokhoz. Az I. hadtest vezérkaránál szolgált. Komáromban tette le a fegyvert, mint százados. Mivel a 39. gyalogezred I. zászlóalja szintén ott tette le a fegyvert, végül mégiscsak találkozhatott 39-es bajtársaival. A szabadságharc után, 1859 és 1864 között a 37. gyalogezredben szolgált, ahonnan, mint őrmester szerelt le. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  51. Bangya Imre százados. Született 1821-ben Koltán. A 39. gyalogezredben 1839 és 1847 között szolgált, mint őrvezető. 1848 tavaszán belépett az 1. honvédzászlóaljba. Később a 35. Zrínyi honvédzászlóaljban (mind az első, mind az újjáalakult zászlóaljban) harcolt. A szabadságharc után az olaszországi magyar légió századosa 1861-62-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  52. Kulin Imre, bánhegyesi százados. Született 1814-ben Jármiban. A 39. gyalogezredben 1834 és 1847 között, mint tizedes szolgált.  A Szatmár megyei önkéntes nemzetőrszázad századosa volt 1848 őszén. Hősi halált halt Erdélyben 1849-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  53. Bánhidy József. Született Szegeden 1829-ben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt hadnagyi rendfokozatot ért el különböző alegységekben harcolva. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  54. Bankós László. Született 1826-ban Fülöpszálláson. Az 1848-49-es foradalom és szabadságharc alatt önkéntesként, majd hadnagyként harcolt. Utolsó beosztásában Péterváradon volt segédtiszt. A szabadságharc leverése után besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  55. Baranyi Gyula gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1880-ban Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében volt tényleges katona 1902-ben. A világháború kitörésekor került a szerb, majd az orosz és olasz harcterekre és végigküzdve a világháborút, számos ütközetben vett részt. 1918 novemberében szerelt le. (Az harcterek sorrendje alapján valószínűleg a háború alatt is a 39. gyalogezredben harcolt-a szerző). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  56. Baranyi Mihály gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1883-ban Bályokon. Temesváron kezdte katonaéveit 1904-ben, majd a világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezreddel került a szerb és orosz harctérre. 1914-ben megsebesült, végigküzdötte a világháborút és 1918-ban szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  57. Bárczi István Püspökladány. Született 1886. december 19-én. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1914. július 28-án, majd augusztus 3-án ment ki a szerb harctérre. Az olasz harctérre 1916 júniusában érkezett, és a hónap végén fejlövést kapva hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)
  58. Barna Mihály gazdálkodó, Futura albizományos, Hajdúdorog. Született 1900-ban Hajdúdorogon. A világháború idején, 1918 februárjában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és Könnigrätz-ben nyert kiképzést. 1939-ben ismét bevonult, és a Magyar Királyi Honvédségnél egy határvadász zászlóaljban vett részt a Felvidéki bevonulásban. Kitüntetése: Felvidéki Emlékérem. Neje: Koszta Julianna. Gyermekei: Mihály, Antal, György, János, Julianna, Mária, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  59. báró Sztankovics Károly táborszernagy. Született 1837-ben Budán. Hadmérnöki akadémiát végzett, majd a 9. hadmérnöki zászlóaljban kezdte tiszti pályáját. Később a 31. és 21. gyalogezredben szolgált, és részt vett az 1859-es és 1866-os hadjáratokban. 1873 és 1874 között a 39. gyalogezred századosa volt. Ezt követően a 44. és 102. gyalogezredben, valamint a 3. tábori vadászzászlóaljban szolgált. A testőrség tagja volt 1869 és 1873 között. 1888-ban tábornokká léptették elő. 1892-ben kinevezték a 70. gyalogdandár parancsnokává, és előléptették altábornaggyá. 1898-ban vonult nyugalomba, mint táborszernagy. (A magyar testőrségek névkönyve)
  60. Bartha István kézműves, Debrecen. Született 1818-ban Debrecenben. Közvitézként, majd őrvezetőként szolgált a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1842-től 1844-ig. 1848 őszén őrmesterként szolgál a 29. honvédzászlóaljban, ahol 1849 márciusában hadnaggyá lép elő. Májusban főhadnaggyá nevezték ki az 59. honvédzászlóaljhoz. Tagja volt a debreceni honvédegyletnek. Debrecenben hunyt el 1891-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)
  61. Barthell Gusztáv százados. Született 1829-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1846-tól hadfi. A szabadságharc kitörése tizedesként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1849 decemberében belépett a 15. gyalogezredhez, ahol a következő évben már őrmester. Budán hunyt el 1851-ben. Testvére, Rudolf, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  62. Barthell Rudolf százados. Született 1826-ban Ráckozáron. Édesapja Barthell Vilmos, dragonyos százados. A 39. gyalogezredben 1843-tól hadfi. A szabadságharc kitörése őrmesterként érte. A szabadságharcban végig az ezred II. zászlóaljában harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. Péterváradon tette le a fegyvert. A szabadságharc után, 1850 végén belépett a 6. dzsidásezrehez. Hadnagyként, a szekerészkartól lépett ki 1860-ban. Később Keszthelyen szőlőbirtokos. Testvére, Gusztáv, szintén a 39. gyalogezredben szolgált. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  63. Báthory Kálmán gazdálkodó, Kiskereki (ma Cherechiu, Románia). Született 1876-ban Kiskerekin. 1987-től szolgálta tényleges katonaéveit a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor a szerb harctérre vonult a 3. honvéd gyalogezred kötelékében, majd a Pruth és Szereth vidékén küzdött, végül az olasz fronton 1918 szeptemberig harcolt. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Tóth Erzsébet, gyermekei: Irén, Kálmán, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  64. Batiz Ambrus nyugalmazott MÁV altiszt, Kaba. Született 1879-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1901-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és úgy az 1912-es, mint az 1914-es mozgósítás alkalmával nyomban jelentkezett ezredénél. Az összeomlásig teljesített háborús szolgálatot. Neje: Nagy Etel. Gyermekei: Ambrus (1943-ban tényleges főtörzsőrmester), Etel (Kovács Andorné), Jolán (Oláh Jánosné), Ilona (Székely  Jánosné), Viktor, Gyula. Fivére, László, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  65. Batthyányi József Sándor, Batthyányi Lajos apja. Első miniszterelnökünk édesapja 1796-tól zászlósként szolgált a 39. gyalogezredben, majd 1798-tól a 48. gyalogezredben folytatta katonai pályáját, amit 1800-ban fejezett be.
  66. Békéssy Lajos gazdasági intéző, Hajdúdorog. Született 1881-ben Kabán. . Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és mint szakaszvezető szerelt le. A világháború idején, mint rendőraltiszt teljesített szolgálatot. 1926-ban szerelt le, mint rendőr főtörzsőrmester. Családjában többen vettek részt a világháborúban. Neje: Kereki Zsanett. Négy leánya volt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  67. Benkner Gyula százados. Született 1826-ban Rozsnyón. A szabadságharcban 1848 októberében a 34. honvédzászlóalj őrmestere. A szabadságharcot a 95. honvédzászlóalj őrmestereként fejezi be. 1849. szeptember 1-én, Temesváron sorozták be a 39. gyalogezredbe. 1851-ben már a 10. huszárezred hadnagya. A 13. huszárezred századosaként vonul nyugalomba 1861-ben. Elhunyt 1880-ban Rozsnyón. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  68. Benyáts Emil főhadnagy. Született 1882-ben Debrecenben. A 39. gyalogezred önkénteseként került át a cs. és kir. 38. gyalogezredhez, ahol az I. világháborúban végül századparancsnokként harcolt. Kitüntetései: Ezüst Signum Laudis, Bronz Signum Laudis, F. J. érdemkereszt a koronával, Sebesüléi érdemérem, Károly Csapatkereszt. Felesége: Kubai Margit. Gyermekei: Emil, Emilia. (A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve)
  69. beölsei Buday Imre százados. Született 1818-ban Debrecenben. A 39. gyalogezredben 1834 és 1837 között szolgált, mint hadfi. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt népfelkelési biztos, majd számvevő főhadnagy a balmazújvárosi katonai raktárnál. Később a nyíregyházi újonctelepen, majd a 2. gyalogezred törzsében szolgál, Komáromban. A fegyverletétel, mint a komáromi várőrség vezérkari tisztje érte, századosként. A szabadságharc után birtokán gazdálkodott, majd Szabolcs megye törvényszéki ülnöke volt. Elhunyt 1879-ben Debrecenben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  70. Bereczky Ferenc marhakereskedő, Balmazújváros. Született 1897-ben Balmazújvároson. A cs. és 39. gyalogezred tagjaként az olasz fronton harcolt, ahol fogságba esett, és 10 hónap fogságot szenvedett. Neje: Bordás Julianna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  71. Berényi Mihály gazdálkodó, Debrecen. Született 1890-ben Hosszúpályiban. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre. Az oroszok ellen a Kárpátokban harcolt és kétszer megsebesült, majd az olaszok ellen küzdött, ahol gránátlégnyomást szenvedett. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Margit. Gyermekei: Mihály, Irma. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  72. Béres Ferenc gazdálkodó, Érsemlyén (ma Şimian, Románia). Katonaéveit Debrecenben szolgálta a cs. és kir. 39. gyalogezredben 1911-től. Itt érte a világháború kitörése és ezredével azonnal az orosz frontra került. Részt vett abRohatin körüli csatákban. Bal lábán megsebesült. 1914. december 20-án Krasznik körül vívott ütközetben az oroszok fogságába került. Négy évi fogság után tért haza. A háború után, mint kisebbségi magyart a románok hadimunkára hurcolták és lovát elvették. Neje: Ádám Eszter, gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  73. Béres Lajos Püspökladány. Született 1895-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és az olasz harctérre került. 1915 nyarán eltűnt. Utolsó levelét 1915. október 27-én küldte. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)
  74. Béressy (Béresi) Pál.  Született 1815-ben Gyulajon (ma Nyírgyulaj). Tizedesként 1835 és 1845 között a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. 1848 tavaszán a Szabolcs megyei nemzetőrség hadnagyává nevezik ki, majd 1849 januárjától a szabolcs megyei önkéntes lovascsapat főhadnagya lett. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)
  75. Berkovits Hermann tizedes, kereskedő, Székelyhíd. Született Gáván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. január 16-án vonult be, és a XX. menetzászlóaljjal került az olasz frontra. Minden isonzói ütközetben részt vett, majd bal karján golyótól szerzett sebesülés következtében 40%-os hadirokkantként szerelt le 1919. február 1-én. Kitüntetései: Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)
  76. Bernay Károly császári szolgabírósági hivatalnok, Zsadány (1850-es évek). Született 1804-ben Bodolón (ma Budulov, Szlovákia). Kadétként, majd hadnagyként a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált 1821-től 1836-ig. 1849-ben főhadnaggyá nevezték ki a 9. honvédzászlóaljhoz, de a kinevezést nem fogadta el. Felesége: Csonka Julianna. A kiegyezés idején már nem élt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)
  77. Berzsenyi István százados. Született 1828-ban Fogarason. Katonai szolgálatát hadfiként, 1844-ban kezdte a 15. határőrezredben. A 39. gyalogezredben 1846-ban tizedes, 1848-ban őrmester. Az ezredben 1848 szeptemberében már alhadnagy, majd a II. zászlóaljnál Péterváradon decemberben hadnaggyá lépett elő. 1849 januárjától az I. zászlóaljjal harcol tovább, ahol végül százados lett. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  78. Besenyei Ferenc Püspökladány. Született 1891-ben. Tényleges katonai szolgálatra a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1912. október 6-án. A világháború kitörésekor, 1914 augusztusában a szerb, majd az orosz harctérre került. Utóbbin 1914. október 20-a körül eltűnt, bajtársai állítása szerint hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)
  79. Besenyei István Püspökladány. Született 1889-be. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1912-ben vonult be, és a világháború kitörésekor került az ezreddel a szerb frontra. Három hét után az orosz frontra került, ahol 1914. december 23-án orosz hadifogságba esett. Bajtársai vitték meg később a hírt, hogy a harctéren szerzett sebesülése következtében 1915. április 1-én Novi-Nikolajovban hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)
  80. Bihari Albert Püspökladány. Született 1885-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be, és szeptemberben indult az orosz harctérre. Ott eltűnt. Holttá 1917-ben nyílvánították. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)
  81. Bihari Lajos hangszer- és gyermekjátékkészítő, Debrecen, Nyomtató utca 2.sz. Született 1858-ban, Debrecenben. Katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Felesége: Guha Julia. Gyermeke: Lajos, aki elesett a világháborúban. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)
  82. Bíró (1849-ig Schultz) József százados. Született 1827-ben Nagyváradon. A 39. gyalogezredben 1843-tól szolgált közlegényként. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörése tizedesként érte. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd hadnagyként az 55. honvédzászlóaljhoz nevezték ki. Harcolt Erdélyben, és 1849 márciusában már százados volt. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)
  83. Bíró Bálint gazdálkodó, Debrecen. Született 1891-ben Kokadon. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 3ö. gyalogezredbe vonult be, és csakhamar az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1914 novemberében Mezőlaborcnál orosz hadifogságba esett, ahonnan 1921-ben szabadult meg. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vezz az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet, Rozália, Bálint, Margit, József, István, Julianna, Eszter, Sándor. Fivére, Sándor, hősi halált halt a világháborúban. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  84. Bíró Ferenc gazdálkodó, Bagamér. Született 1889-ben Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált és a háború kitörésekor a szerb frontra került, ahonnan később az orosz harctérre vezényeltéknés itt harcolt ezredével a háború végéig (téves információ, mivel a 39. gyalogezredet a háború  vége nem az orosz, hanem az olasz fronton érte – a szerző). Részt vett a komarnai ütközetben és a kárpáti csatákban. Szakaszvezetői rangot ért el. 1939-ben a kárpátaljai, 1940-ben az erdélyi országrész visszafoglalásában vett részt a Magyar Királyi Honvédség kötelékében. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  85. Bíró Lajos gazdálkodó, Bagamér. Született 1881-ben, Bagaméron. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta katonaéveit és a világháború kitörésekor az első menetszázaddal került a szerb harctérre. Innen az orosz harctérre vezényelték, ahol Rohatinnál shrapnell-golyótól súlyosan megsebesült és 75%-os hadirokkant lett. Őrvezetői rangban szerelt le. Neje: Szűcs Juliánna, leánya: Gizelle. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  86. Bleier Béla gyapjó- és terménykereskedő, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  87. Bóczán Pál fűszer- és bőrkereskedő, Püspökladány. Született 1885-ben Püspökladányban. A cs. és kir. 39. gyalogezredkatonájaként harcolt a világháborúban 1914-től 1918-ig. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  88. 88.   Boda János gazdálkodó, Nagycsere. Született 1899-ben Debrecenben. Világháborús katonai szolgálatát 1917-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Könnigrätz-ben képezték ki, és az orosz harctérre került. Egy ideig a románok ellen harcolt, majd az olasz arcvonalonAsiago körül küzdött a háború végéig. Az összeomláskor, mint tizedes szerelt le. Később a Nemzeti Hadseregben szolgált több, mint egy esztendeig. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Bátyja, István részt vett a világháborúban, öccse, József 1943-ban tüzérként szolgált. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943) (Az adatok egymásnak ellent mondanak. A forrás szerint 1917-ben vonult be, és az orosz valamint a román fronton is harcol. Ennek ellent mond, hogy a 39. gyalogezred 1915-ben harcolt utoljára az orosz hadszintéren, a román fronton pedig még 1916-ban befejeződtek a harcok. Tehát valószínűleg a bevonulási dátum téves, az mindenképpen 1914/15-re tehető-a szerző).
  89. Bódi János gazdálkodó, Egyek. Született 1891-ben Egyeken. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, ahol 3 évet szolgált. A világháborúban 1914-től 1918-ig, a szerb és orosz harctéren szolgált. Volt községi bíró, valamint képviselőtestületi-, egyháztanácsi-, iskolaszéki tag. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  90. Bódi Pál fodrászmester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1897-ben Székelyhídon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki a világháború alatt, és 1916 május 24-én vonult az olasz harctérre.  1917-ben rohamzászlóaljhoz helyezték át, részt vett a doberdói és a piavei nagy ütközetekben, majd a világháború befejezése után egy ideig a Nemzeti Hadseregben is szolgált.  Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Szótág Anna. Gyermekei: Jolán, Pál, Katalin. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)
  91. Bodnár József műszerész, Debrecen. Született 1891-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be és az orosz, olasz harctéren harcolt. Öt alkalommal sebesült, ebből kifolyólag 1916-ban 50%-os hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme, Német Háborús Emlékérem, Osztrák háborús Emlékérem. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  92. Bodnár Mihály gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Születet 1883-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a háború végéig szolgált. Öccse, Sándor a Kárpátokban hősi halált halt. Neje: Cs. Kovács Eszter. Három gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  93. Bodnár Sándor gazdálkodó, Hajdúhadház. Született 1876-ban Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatát 1897-ben kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. Neje: Szabó Zsuzsánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)
  94. Bodó Dániel alezredes, testőrtiszt. Született 1783-ban Bánfalván. Katonai pályáját 1802-ben kezdte, mint közlegény. 1821-ben a 39. gyalogezred századosaként szolgált. Később a testőrség soraiba lépett, ahonnan 1851-ben vonult nyugalomba, mint alezredes. Elhunyt 1855-ben Miskolcon. (A magyar testőrség névkönyve)
  95. Bodoki József Nádudvar. Született 1818-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1837-től szolgált. 1848 novemberében tizedes lett az 52. Bocskai honvédzászlóaljban. Később főhadnagy az újjáalakuló, második 52. honvédzászlóaljban. Komáromnál tette le a fegyvert. A Bihar megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)
  96. Bogár Dániel gyalogos Tetétlen. Született 1885-ben Tetétlenen. A 39. gyalogezredbe 1914. július 26-án vonult be. Az ezred 6. századával vonult hadba. Felesége 1921-ben eltűnése miatt kezdeményezte holttá nyílvánítását. Elesett 1914. szeptember 8-án. Felesége: Bogár Dánielné Szutor Lujza. Gyermekei: Lujza, Jolán. (Lépesfalvi, Budapesti Közlöny, 1921. január 13.)
  97. Bogdán Sándor Püspökladány. Született 1889-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A szerb, orosz, és olasz harctéren harcolt. Hősi halált halt az olasz harctéren 1915. június 20-án. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)
  98. Bohus György bizományos, Temesvár. Született 1821-ben Temesváron. Szülei: Bohus András kisnemes és Ambrózi Júlia. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe önkéntesként lépett be 1843-ban, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor már tizedes volt.  Az ezreddel vett részt a délvidéki, szerbek elleni harcokban, majd október 25-én már őrmester lett az 55. honvédzászlóaljnál. Végigharcolta a szabadságharcot, amit főhadnagyként fejezett be. Tagja volt a tememegyei Honvédegyletnek. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)
  99. Boksay (Bogsai, Bocskai) Antal postamester, Dombrád. Született 1818-ban Hajdúdorogon. A cs. és kir. 39. gyalogezredben 1836-tól 1843-ig szolgált, és tizedesként szerelt le. 1848 szeptemberében a hajdúkerület nemzetőrzászlóaljában, később az 53. Bocskai honvédzászlóaljban harcolt. Dévánál, századparancsnokként tette le a fegyvert. A szabadságharc bukása után kényszersorozták a 17. határőrezredbe, ahonnan megszökött. 1854-ben újra besorozták, ekkor már régi ezredébe, a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Még abban az évben leszerelt. A Hajdúkerületi Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

100. Borbély György gazdálkodó, , Piskolt ( ma Pişcolt, Románia). Született 1894-ben Piskolton. 1915-ben vonult be a világháború alatt katonai szolgálatra, és a cs. és kir. 39. gyalogezredben, a XVI. menetzászlóaljjal vonult az olasz harctérre. A doberdói fennsíkon vívott ütközetekben 1915 november 28-án sebesülten olasz fogságba esett, és csak 1920 január 9-én került haza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

101. Borbély Jakab gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1888-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1914-től 1918-ig harcolt. Az orosz és olasz harctéren szolgált. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Cseke Amália. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

102. Borbély József gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1882-ben Hajdúszoboszlón. Az első mozgósításkor vonult be 1914-ben a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctéren ebesülten orosz hadifogságba esett, ahol 1915 január 19-én hősi halált halt. Neje: Kátai Etelka. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

103. Bordán Imre gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1875-ben Hajdúszoboszlón. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. A világháborút a szerb és orosz harctéren küzdötte végig. Háromszor sebesült, és mint tizedes szerelt le. Neje: Vadász Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

104. Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez osztották be a világháború alatt, és az elektromos műszaki csapatokkal vonult 1915-ben az olasz harctérre. Két ízben sebesült. 1940-ben, a Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett az erdélyi bevonulásban. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

105. Boros József gazdálkodó, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be. Az olasz harctéren két alkalommal megsebesült, majd olasz hadigogságba esett. 1920-ban tért haza. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: Csonka Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

106. Borsi Sándor tizedes, Hajdúnánás. Született 1885-ben Hajdúnánáson. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be. Az orosz harctéren eltűnt. Családja 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Kovács Juliánna. (Budapesti Közlöny, 1921. 03.31.)

107. Borsiczky Antal százados. Született Máramarosszigeten, 1818-ban. A 39. gyalogezredben 1840-ben, mint önkéntes szolgált. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a 8. honvédzászlóaljban harcolt. 1849 márciusában érte el a századosi rendfokozatot. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

108. Latinovits János, borsódi 1848 november 3-án hadfi a cs. és kir. 39. gyalogezred I. zászlóaljánál. A következő évben hadnaggyá, majd főhadnaggyá lépett elő. Komáromnál tette le a fegyvert. A III. osztályú érdemrenddel tünteték ki. (www.latinovits.net)

109. Latinovits Sándor, borsódi 1848 őszén állt be a cs. és kir. 39. gyalogezred II. zászlóaljához. Részt vett a délvidéki harcokban, melyek során őrmesterré léptették elő. 1849 májusától a 94. honvédzászlóaljhoz került. (www.latinovits.net)

110. Borsos Ferenc épület- és bútorasztalos mester, Püspökladány. Született 1897-ben Püspökladányban. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében vett részt. Neje: Simon Etelka. Gyermekei: Erzsébet, Ibolya, Ilonka. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

111. Bosičković, Josip százados. Született 1813-ban Otočać-on (Škarén?). A szerb származású katona 1831-ben végzett a grazi katonaiskolában, majd a 39. gyalogezredben szolgált. A hadnagyi rendfokozatot 1844-ben érte el. Az ezredtől 1848 decemberében kilép. A szabadságharc után visszaveszik a császári haderőbe. Főszázadosként vonul nyugalomba 1850-ben. Elhunyt 1865-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

112. Bosičković, Mihail. százados. Született 1808-ban Škarén. 1821-től önkéntesként szolgált a 4. határőrezredben, majd 1844-ben már a 39. gyalogezred főhadnagya volt. A szabadságharc alatt, 1848 szeptemberétől az ezred nagyváradi raktárának parancsnoka a fegyverletételig. A hadbíróság felmenti, és 1856-ig az ezrednél szolgál tovább, mint főszázados (1855-ben első ranghelyen). Nyugalomba vonult 1855-ben. Elhunyt 1867-ben Pesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1852, 1855)

113. Botka Lajos Pál, kislapási főpénztárnok, Torontál. Született 1829-ben Tiszaföldváron. Szülei: Botka Imre és Györe Erzsébet. 1848 őszén áll be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és őrmester volt a II. zászlóaljnál. A zászlóaljjal egy helyen, Péterváradon szolgáló 33. gyalogezrednél hadnaggyá nevezték ki 1849 áprilisában. Júniusban a 101. honvédzászlóaljhoz helyezték át. Borosjenőnél tette le a fegyvert. Besorozták az 59. gyalogezredhez, ahonnan 1853 júniusában 500 forint megfizetése útján megváltotta magát. Budapesten hunyt el 1914-ben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

114. Bögels Róbert született 1818-ban Veronában. Apja Bögels Róbert császári hadnagy volt, édesanyja Mihály Viktória. A pécsi katonai nevelőintézetben végzett, majd hadfi volt a cs. és kir. 52., majd hadfi tizedes lett 1848-ban a 39. gyalogezredben. Harcol az ezreddel a szerbek ellen a Délvidéken, majd októbertől őrmesterként a 25. honvédzászlóaljhoz helyezték. Ugyanott lett hadnagy, és később a pesti újonc telephez helyezték. 1849 júliusában, főhadnagyként elbocsátását kérte. 1850-ben besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, majd a következő évben leszerelték. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

115. Bökönyi Sándor szabómester, Szalacs (ma Sălacea, Románia). Született 1889-ben Bihardiószegen. 1912-ben kezdte tényleges katonaéveit a cs. és kir, 39. gyalogezredben, Debrecenben. Itt érte a a világháború, és 1914 augusztus 3-án, az első menettel vonult a szerb frontra (az ezred első részei valójában már 3-a előtt megindultak a harctérre-a szerző). Később az orosz harctérre helyezték át. Október 18-án bal térdén dum-dum golyótól megsebesülve fogságba esett, ahol több, mint egy évet szenvedett. Mint 50%-os csererokkant került haza. Neje: Nagy Erzsébet. Gyermeke: Sándor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

116. Bőr Mihály Püspökladány. Született 1896-ban. Az I. világháborúban, 1915-ben vonult be polgári szekerészként, majd a harctéren Kolomeánál besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Könnigrätz-ben képezték ki, és 1916. őszén került az olasz harctérre. Bal lábát gránát roncsolta szét 1918. június 17-én. A Viktóriai kórházba került, ahol 1918. július 2-án sérülése következtében hősi halált halt. A kórház temetőjében temették el. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

117. Braun Ignác őrmester, kereskedő, Szatmárnémeti. Született 1895-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. május 15-én vonult be, majd a kiképzés után az olasz frontra került. Ott 1916. január 6-tól 1918. november 13-ig harcolt. Debrecenben szerelt le 1918. november 27-én. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem kétszer, Koronás Vas Érdemkereszt, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

118. Braun Jenő gyalogos, szabómester, Szatmárnémeti. Született 1890-ben Piskolton. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges szolgálatra 1911-ben vonult be. A mozgósításkor újra bevonult az ezredhez. A szerb frontra, majd 10 nap után az orosz harctérre került. Orosz hadifogságba esett 1914. december 27-én, ahonnan 1920-ban tért haza. A fogarasi táborban szerelt le. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

119. Brevobszki Jenő hadnagy, gépészmérnök, Budapest. A világháború alatt, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez, majd Pilsenben tiszti iskolát végzett. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1917-ben helyezték. Az olasz fronton az ezred Fajti Hrib elleni támadásában tüdőlövést kapott.

120. Bucsay István asztalosmester, Debrecen. Született 1860-ban Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

121. Budai Gábor alhadnagy. Született 1781-ben Nyírábrányban. Katonai pályáját a 39. gyalogezred közlegényeként kezdte. Az ezred állományában alhadnagyságig jutott, majd a testőrség kötelékébe lépett. 1804-ben kilépett, és sóhivatali ellenőrként dolgozott tovább. (A magyar testőrség névkönyve)

122. Budár János gazdálkodó, Albis (ma Albis, Románia). Született 1889-ben Albison.  Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte Debrecenben, a cs. és kir. 39. gyalogezrednél. A világháború kitörésekor, mint állománybeli katona a hadrakelt sereggel került a szerb harctérre, ahol Pancsovánál harcolt. Ezután az orosz arcvonalon Krakkó és varsó körül, majd az olasz fronton a tolmeini hídfőnél és a Piave mentén, valamint a Monte Grappán vett részt nagyobb ütközetekben. Kétszer sebesült. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, az 1912-13 (Mozgósítási) Emlékérem. Neje: Lippai Rozália. Gyermekei: Margit, Jolán, Etel, János, Rozália, Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

123. Burdina Alajos löwenkampfi (Burdina von Löwenkampf, Alois) őrnagy. Született 1802-ben Brussnovitz-ben. Olasz eredetű katonacsaládba született, édesapja császári és királyi tiszt volt. Ennek megfelelően katonai nevelőintézetben tanult, majd 1920-tól közlegény a 35. gyalogezredben. A 39. gyalogezredben 1829-ben már zászlósként szolgál. 1832-ben hadnagy, 1835-ben főhadnagy, majd 1842-ben már százados-hadnagy (Capitän-Lieutenant, azaz olyan törzsszázad parancsnoka, melynek tulajdonosa eredeti beosztása miatt a század vezetését valójában a százados-kapitány látja el). 1845-ben már századosként szolgál, és a forradalom kitörése ebben a rendfokozatban, illetve beosztásban találja. Őrnagyként 1849 elején az ezred I. zászlóaljának parancsnoka, majd rövid áthelyezés után (a második 41. honvédzászlóalj szervezését hajtja végre), 1849. május 14-től a III. zászlóalj parancsnoka. A zászlóaljjal együtt vett részt Buda ostromában, és 1849. május 21-én a végső roham végrehajtása közben hősi halált halt. Hadtestparancsnoka, Máriássy János ezredes visszaemlékezése szerint az első törzstiszt volt, aki bejutott a várba. Bár származását nézve nem volt magyar, a zavaros politikai helyzet, majd a trónfosztás ellenére végig kitartott ezredünk, és annak magyar katonái mellett. Az ellenség golyója zászlóalja élén találta el, és emiatt a honvédelem napján mindig emlékeznünk kell az egyik legbátrabb zászlóaljparancsnokunkra. Ma az ostromban elesett tisztek között, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 1848-49-es szabadságharcosok sírkertjében nyugszik. (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, Geschichte k. k. Infanterie-Regiment Nr. 39. , A szabadságharc kilenc nagy csatája)

124. Burdina von Lőwenkampf, Friedrich százados. A Buda bevételekor B. Alajos testvére. Született 1810-ben Ervenicén (Seestadl) Csehországban. Édesapja cs. és kir. tiszt volt. A bécsújhelyi katonai akadémián 1829-ben végzett. Katonai szolgálatát az 59. gyalogezredben kezdte, majd 1831-ben kadét a 39. gyalogezredben. A szabadságharc kitörése főhadnagyként érte a II. zászlóaljnál. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken, majd 1848 januárjában Péterváradnál átállt az osztrákokhoz. A szabadságharc után a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Őrnagyként vonult nyugalomba 1855-ben. Pozsonyban hunyt el 1871-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban, Sematizmus 1831,1851)

125. Burka Gábor községi pénztárnok, gazdálkodó, Vedresábrány (ma Abrămut, Románia).  Született 1897-ben Vedresábrányban. Világháborús katonai szolgálatát 1915-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol Görz körül és a Doberdón harcolt. 1916 márciusában a Doberdón dum-dum golyótól szenvedett sebesülése következtében a jobb lábát elvesztette, és mint hadirokkant szerelt le. Neje: Tímár Teréz. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

126. Buskucz Illés vendéglős, Újbártfalva (ma Satu Barbă, Románia). Született 1897-ben Széltallón. Katonai szolgálatát 1916-ban kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. A Görz körüli harcokban gránátszilánktól bal lábát elvesztette, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: I- osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Moldován Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

127. Buti Vince főhadnagy, állami tanító, Szinérváralja. Született 1880-ban Gáborjánban. Tényleges katona szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban a 12. gyalogezred katonájaként harcolt. A háború vége Albániában, a partvédő parancsnokságon érte. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

128. Butz (később Bocz) Károly százados. Született 1827-ben Pozsonyban. A német származású katona édesapja tiszt volt a császári haderőben. Az olmütz-i katonaiskolá elvégzése után a 39. gyalogezredben folytatta katonai pályáját. 1848 nyarán, mint az ezred I. zászlóaljának alhadnagya harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. Októbertől az ezred gránátos osztályának hadnagyaként szolgált tovább. 1848 novemberétől a 2. utászzászlóaljban harcolt tovább, egészen a világosi fegyverletételig. Cinkotánál megsebesült. A fegyverletétel után halálra, majd 10 év várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelemmel szabadult. Mérnökként dolgozott a Tisza szabályozásánál, makd a közlekedési múzeumban. Elhunyt 1877-ben Budapesten. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

129. Butykay Ádám tábornok. Született 1848-ban Miskolcon. A hainburgi és a wienerstadti hadapródiskolák elvégzése után, 1870-ben került a 39. gyalogezredhez, mint hadnagy. Főhadnaggyá 1876-ban léptették elő. 1877 és 1879 között a magyar nemesi testőrség kötelékében szolgált. Pályáját ezt követően a 32., majd 44. gyalogezredben folytatta, és századosi rendfokozatot ért el. 1888-ban a magyar királyi honvédséghez helyezték, ahol zászlóaljparancsnok, majd 1897-ben már a 19. gyalogezred parancsnoka volt. 1905-ben tábornokká léptették elő. 1842-ben sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

130. Caballini, Josef von Ehrenburg ezredes, ezredparancsnok. Született 1798-ban Bécsben. A bécsújhegyi katonai akadémia után, mint zászlós kezdte katonai pályafutását 1817-ben a 2. gyalogezrednél. Szolgált a testőrség, majd az 5. vértesezred kötelékében, végül 1830-tól belépett a 39. gyalogezredbe. Az 1848-ban őrnagyként harcolt a szerbek ellen a délvidéken, majd októberben kilépett az ezred kötelékéből, és az aradi várőrségnél harcolt tovább, császári oldalon. Ezt, mint az ezred I. zászlóaljának parancsnoka tette meg, zászlóaljának 165 katonájával egyetemben. A szabadságharc alatt az ezrednek egyedül ez a kis része harcolt osztrák oldalon. A szabadságharc után a cseh területet újjászervezett 39. gyalogezred parancsnoka volt, ezredesi rendfokozattal. A következő évben tábornokként nyugalomba vonult. Elhunyt 1873-ban Bécsben (más forrás szerint St. Christophen-ban) (A magyar testőrségek névkönyve, Bona: Tábornokok és törzstisztek)

131. Christ Ferenc Kustánfalván  (Bereg Vármegye) született 1802-ben. Szatmári egyházmegyés lelkész, gimnáziumi tanár. 1837. október 1-től a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1838. október 1-től a munkácsi helyőrség tábori lelkésze. 1848-ban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg oldalára állt. Felső-Schönbornban (Bereg Vármegye) halt meg 1867. február 17-én. (http://www.ktp.hu/person/az-1848-49-es-szabadsagharc-katolikus-tabori-lelkeszei)

132. C. Nagy Dániel református lelkész, Ottomány. Született 1888-ban Debrecenben. A világháború idején 1915 augusztusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és az olasz harctérre került. Rlszt vett a 3., 4., és 5. isonzói csatában és 1916 októberében aknavetőtől súlyosan megsebesült. Mint lelkészszázados szerelt le az összeomláskor. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt és Sebesültek Érme. Trianon után, mint elcsatolt erdélyi magyar, magyarsága miatt üldöztetésben volt része és többször is letartóztatták. Neje: Révész Julianna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

133. Cz. Molnár János gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 188-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd 1914 decemberében orosz hadifogságba esett. A fogságból 1921 márciusában szabadult meg. Neje: O. Varga margit. Hét gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

134. Czappan Mihály (Mihail) százados. Született 1822-ben Zdenacon (Horvátország). A horvát származású katona édesapja tiszt volt az osztrák haderőben. Czappan Mihály a bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után a 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Az 1848-49-es szabadságharc kitörése alhadnagyként érte. Harcolt a szerbek ellen a Délvidéken. A szabadságharc alatt az ezred III. zászlóaljának tisztjeként harcolt. A századosi rendfokozatot 1849 februárjában érte el. Buda bevétele után megberegedett, és ebből kifolyólag a szabadságharc végéig szabadságon volt. A fegyverletétetl után 12 év várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelemmel szabadult. Megyei kiadó volt Temesváron 1868-ban bekövetkezett haláláig. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

135. Czeglédy Károly szakaszvezető, gazdálkodó, Érmihályfalva. Született 1886-ban Érmihályfalván. Tényleges szolgálatra 1907-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban az ezred III. menetzászlóaljával került a szerb frontra. Ezután az orosz fronton, Przemysl mellett harcolt. 1914októberében orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban megszökve ért haza. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

136. Cs. Nagy Lajos tizedesPüspökladány. Született 1880-ban. A temesvári szekerész osztaghoz vonult be 1914. július 28-án, majd az orosz harctéren 1915 tavaszán áthelyezték a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az olasz harctéren halt hősi halált 1918. június 20-án. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

137. Csahóczi István gazdálkodó, Debrecen. Született 1889-ben Debrecenben. Tényleges katonai idejét a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A világháború kitörésekor 1914 október 1-én vonult be az ezredhez, és a 9. menetszázaddal került az orosz harctérre. Később az olasz frontra vezényelték át. Számos nehéz harcban volt része, és 1915 október 21-én fogságba esett, ahol 4 évig sínylődött. 1919 november 7-én szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

138. Csajbók István kovács, tizedes. Született 1889, Tiszabura. Tényleges katonai idejét a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. 1914-ben az első mozgósításkor a 29. honvéd gyalogezredhez vonult be Budapestre. A szerb harctérre került, és ott súlyosan megsebesült. Hosszas gyógykezelés után, mint 40%-os rokkantat 1916 augusztusban a katonai szolgálatból elbocsátották. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. Elhunyt 1939 december 13-án. Sógora: Brics János a cs. és kir. 66. gyalogezred kötelékében az orosz harctéren eltűnt. (A magyar gyalogság)

139. Császár Mihály, Püspökladány. Született 1880-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 28-án vonult be. Július 30-án indult a szerb frontra, majd hamarosan az orosz harctérre került. Az olasz harctéren hősi halált halt 1916. június 18-án. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

140. Csáti József Püspökladány. Született 1883-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be 1915. február 2-án. Az olasz frontra 1915. május 1-én érkezett, ahol eltűnt. Bajtársai szerint szúrt sebet kapott, és valószínűleg fogságba esés előtt, vagy után hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

141. Csáti Lajos nyugalmazott csendőr, Püspökladány. Született 1877-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatra 1898-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1901-ben a csendőrség állományába lépett. Neje: Kronfeld Berta. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

142. Cseh Mihály testőr őrmester. Született 1740-ben Megyeren. A 39. gyalogezredben kezdte katonai pályáját 1758-ban, és őrmesterségig jutott. A magyar testőrség kötelékébe 1763-ban lépet át. A pármai, a pozsonyi és a milánói testőrkülönítményekben szolgált. Elhunyt 1778-ban Bécsben. (A magyar testőrségek névkönyve)

143. Cseke János gyalogos, gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1883-ban Hajdúszoboszlón. A mozgósításkor vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Eltűnt, a család információi szerint 1914-ben kolerában halt el Sztropkón. Felesége: Császi Rebeka. (Magyar Közlöny, 1921. 03.25.)

144. Cseke János nyugalmazott áll. útkaparó, gazdálkodó, Kaba. Született 1884-ben Kabán. Tényleges katonai szolgálatát 1906-ban kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezredben. A világháború kitörésekor az első menettel került ki az olasz harctérre, ahol több ütközetben vett részt, míg 1915 januárjában fogságba esett. 1918 tavaszán szökött haza, és az összeomlásig részt vett az olasz arcvonalon a Piave menti harcokban. Kitüntetései: Magyar Háborús Emlékérem, Károly-csapatkereszt. Neje: Magyar Lidia. Gyermekei: Juliánna, Ilona, János. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

145. Csige Imre gazdálkodó, Debrecen. Született 1876-ban Balmazújvároson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. 1914-ben vonult be régi ezredéhez, és a szerb harctéren hősi halált halt. Neje: Kecskés Zsuzsánna.

146. Csillag Sándor cukorka- és csokoládé nagykereskedő, Debrecen. Született 1895-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az olasz harctéren. Kitüntetései: I. osztályú (Ezüst) Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

147. Csiszár Miklós gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1893-ban Hajdúnánáson. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében az olasz fronton harcolt, ahol néhány hónap harctéri szolgálat után hadifogságba került. Több, mint három év fogságot szenvedett. Neje: Csuja Zsófia. Gyermekei: Miklós, László, Imre, Zsófia, Sándor, Antal, Gábor. 1976-ban hunyt el, a hajdúnánási temetőben nyugszik. (Unokája, Csiszár Imre szíves közlése alapján)

148. Csivić, Janko százados. Született Babina Greda (ma Horvátország). A horvát származású katona 1826-ban kezdte katonai pályáját a 39. gyalogezredben, mint közlegény. 1848-ban, mint az ezred főhadnagya vett részt a szerbek elleni harcokban a Délvidéken. Decemberben az I. zászlóalj alszázadosa Péterváradon. Kérésére 1849 januárjában elbocsátották a haderőből. A szabadságharc leverése után a hadbíróság felmentette, és 1850-ben főhadnagyként megy nyugalomba. Elhunyt Babina Greda-n 1858-ban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

149. Csobán János gazdálkodó, Debrecen. Született 1872-ben Balmazújvároson. Egy év tényleges katonai szolgálatot teljesített a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Neje: Csigey Mária. Fia, János részt vett a világháborúban. Sógora, Csige Imre elesett a világháborúban a szerb harctéren. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

150. Csobán János gazdálkodó, Debrecen. Született 1893-ban Balmazújvároson. A világháború kitörésekor, mint a cs. és kir. 39. gyalogezred tényleges katonája vonult az orosz harctérre, részt vett aMezőlaborc, Sztopkó, Dobromil körüli ütközetekben. 1915 március 5-én jobb alsó lábszárán több golyótól súlyosan megsebesült, és 50%-os hadirokkantként szerelt le. Kitüntetése: Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Oláh Erzsébet. Gyermekei: János, Erzsébet. Testvére, Lajos a világháborúban hősi halált halt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943, Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

151. Csóka Sándor egyetemi alkalmazott, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben. Világháborús katonai szolgálatát 1914 októberében kezdte a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Rövid kiképzés után az orosz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1914 végén bal lábán megsebesült. 1915 decemberében orosz fogságba esett, ahonnan 1918 májusában szökött haza. Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban. Részt vett a II. világháború szovjetek elleni műveleteiben, 1943-ban tizedesként szolgált. Kitüntetései: Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Károly-csapatkereszt. Neje: Liszenkó Alexandra. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

152. Csontos Lőrinc tizedes, cipészmester, Szilágysomlyó. Született 1895-ben Papfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1915. május 15-én vonult be. A XVI. menetzászlóaljjal került az orlasz harctérre, ahol 1916 augusztus 14-én hadifogságba esett. Súlyos maláriával érkezett haza a fogságból 1919 február 13-án. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

153. Csuha Péter százados. Született 1813 (1814?) Szobráncon (ma Szlovákia). A 39. gyalogezredben 1827 és 1832 között tizedesként szolgált. Később a 10. huszárezred katonája volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt újra egyenruhát húzott. Hadnaggyá nevezték ki 1848 őszén az Ung megyei nemzetőrséghez, majd a 34. és 22. honvédzászlóaljbanharcolt. A századosi rendfokozatot 1848 októberében érte el. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

154. Csuja László gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1863-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir 39. gyalogezrednél töltötte le. Neje: Máté Juliánna. Öt gyermeke volt. Veje, Kapus Lajos a világháború olasz frontján hősi halált halt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937) vitéz Csuja Sándor szakaszvezető, gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1888-ban Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Vitézek albuma)

155. Csuka Mihály százados. Született 1817-benMezőhegyesen. Édesapja a mezőhegyesi méntelep katonája volt. A 39. gyalogezredben 1835-től szolgált, mint közlegény. 1841-ben már őrmester, és vezényelve volt szegedre, az olasz deportáltak szegedi intézetéhez. A szabadságharc kitörése itt érte, és 1848 októberében már hadnagy volt a szegedi térparancsnokságon. 1849 márciusában főhadnagyként a debreceni térparancsnokságon szolgált, majd a derecskei katonai kórház parancsnoka volt. Utolsó beosztásában Debrecen térparancsnoka volt, majd 1849 augusztusában Nagyváradon jelentkezett az osztrákoknál. Besorozták az újjászervezett 39. gyalogezredbe, ahonnan 1859-ben mint százados vonult nyugalomba. Elhunyt 1892-ben Magyarkanizsán. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

156. D. Szabó Gábor Püspökladány. Született 1895-ben. A 39. gyalogezredhez 1915. áprilisában vonult be, és májusban már az olasz harctérre került. 1916. február 28-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

157. D. Szabó Imre Püspökladány. Született 1883-ban. A 39. gyalogezredhez 1914. júliusában vonult be. 1915. február 15-én az orosz harctéren hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma)

158. D. Szabó József földbirtokos, Hajdúnánás. Született 1858-ban Hajdúnánáson. A világháborúban a cs. és kir 39. gyalogezred katonájaként harcolt a szerb, orosz és olasz harctéren. Orosz hadifogságba esett, ahonnan megszökött. Tizedesként szerelt le 1918-ban. Neje: Sz. Szabó Sára. Három gyermeke volt.

159. Damböck, Alexander. Született 1820-ban Fürstenfeldben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a honvédseregben harcolt, a tiroli vadászzászlóaljban. A szabadságharc leverésekor, 1849. szeptember 2-án besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

160. Daray József. Született 1830-ban Szegeden. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt az utászkarnál szolgált. A szabadságharc leverésekor, 1849. szeptember 1-én besorozták az újjászerveződő 39. gyalogezredbe. 1857-ben még az ezrednél szolgált. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

161. Deák Elek gazdálkodó, Vámospércs. Született 1884-ben Vámospércsen. Tényleges katonai szolgálatra 1905-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1914-ben újra bevonult ezredéhez, és a szerb, majd orosz harctéren küzdött. Egyszer sebesült meg, és mint tizedes szerelt le. Neje: Tóth Rozália. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

162. Debreceni Mihály Tetétlen. Szakaszvezetőként szerelt le. Kitüntetése: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem. A Vitézi Rend Hajdú vármegyei, illetve debreceni székének első tagjai között avatták vitézzé 1921 július 21-én (Lépesfalvi, Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye 185. oldal)

163. Debreczeni István órásmester, Debrecen, Péterfia utca 14.sz. Született 1898-ban Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma).

164. Dede Mihály gazdálkodó, Hajdúszoboszló. Született 1870-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban 1916-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz harctéren megsebesült, majd 1918-ban leszerelt. Fia, János, harcolt a világháborúban. Neje: Erdős Zsófia. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

165. Deind(e)l Nándor (Ferdinánd). Született 1829-ben Pesten. Katonai szolgálatát a 2. Gyalogezrednél kezdte, majd 1848 októberében a Mészáros hadigőzösön szolgált tovább. Többekkel együtt a 39. gyalogezredhez helyezték át 1849 elején, ahol februárban már a III. zászlóalj hadnagya. Vitézségével kitűnt Buda bevételénél, ahol édesapja a védők között harcolva magyar fogságba esett. Felterjesztették a III. osztályú érdemjelre. A zászlóaljjal együtt, Világosnál tette le a fegyvert. A szabadságharc leverésekor, 1849. szeptember 4-én Egerben a 9. huszárezredhez sorozták be. Onnan 1862-ben szerelt le, mint őrmester. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

  1. Deindel Nándor (Ferdinánd) hadnagy. Született 1829-ben Pesten. Az 1948-49-es forradalom alatt a Mészáros hadigőzösön szolgált, majd átkerült a 39. gyalogezredbe, ahol a III. zászlóalj hadnagyaként harcolt. Buda ostrománál kitűnt vitézségével, és felterjesztették a III. osztályú érdemjelre. Világosnál tette le a fegyvert. A szabadságharc leverése után besorozták a 9. huszárezredbe, ahonnan 1862-ben szerelt le, mint őrmester. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

166. Demjén József gazdálkodó, Nádudvar. Született 1874-ben Nádudvaron. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél teljesítette. A világháborúban 1914 augusztusától a 3. népfölkelő gyalogezred katonájaként az albán, szerb, és montenegrói harctéren harcolt. Montenegróban maláriát kapott. Neje: Molnár Mária. Három gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

167. Demjén Lajos földbirtokos, Nádudvar. Született Nádudvaron. A világháborúban 1914-től a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt az orosz és olasz harctéren. Közérdekből 1917-ben felmentést kapott. Neje: Pásztor Mária. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

168. Desewfy Gyula Mór főhadnagy, főszolgabíró. Született 1821-ben Lubotinban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetén Eszéken szolgált a 36. honvédzászlóaljnál, mint hadbíró. 1949. június 1-től az ezred II. zászlóaljához helyezték Péterváradra. A fegyverletétel után ügyvéd, majd Sáros megye főszolgabírója volt. Elhunyt 1868-ban Sóváron. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

169. dévaványai Halasy Lajos százados. Született 1818-ban Pesten. A bécsi hadmérnöki akadémián végzett. Katonai pályáját a 39. gyalogezred zászlósaként folytatta. Főhadnagyként harcolt 1848 nyarán a szerbek ellen a Délvidéken. Később, októberben az ezred Debrecenben megalakult tartalék osztályához vezényelték. Ezt követően századossá nevezték ki a 39. honvédzászlóaljhoz. 1849 januárjában Pesten jelentkezett a császáriaknál. A hadbíróság felmentette, és folytatta katonai pályáját a 39. gyalogezredben. 1859-ben, századosként vonul nyugalomba. Elhunyt 1890-ben Bécsben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

170. Devich Ferdinánd (Nándor), főhadnagy, uradalmi számvevő. Született 1827-ben Budán. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt, a 6. honvédzászlóaljnál kezdte katonai pályáját. 1848 novemberében őrmesterként, majd hadnagyként harcolt a 39. gyalogezred III. zászlóaljában. Később a 101. honvédzászlóalj tisztjeként harcolt tovább, a borosjenői fegyverletételig. A szabadságharc leverése után besorozták a 27. gyalogezredbe, ahonnan 1850 őszén szerelt le. Később pénztári hivatalnokként dolgozott Pápán. Elhunyt 1891-ben Veszprémben. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

171. Dézsi László ácsmester, Debrecen. Született 1863-ban Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette. Szakaszvezetőként szerelt le. Neje: Orsi Eszter. Gyermekei: Eszter, Julianna, Róza, László, István. (Debrecen szabad királyi város és Hajdu vármegye)

172. Dietrich, Anton nevelőintézeti felügyelő, Debrecen.Született 1814-ben Badenben. A 39. gyalogezred tizedeseként szolgált 1832 és 1836 között. 1848 őszén őrmesterként lépett be a debreceni 28. honvédzászlóaljba. Később a debreceni nemzetőrséghez vezényelték, ahol főhadnagyi rendfokozatot ért el. A szabadságharc vége Aradon érte, ahol a vár védő között letette a fegyvert. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

173. Diószegi István gazdálkodó, Debrecen. Született 1886-ban Józsán. 1908-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és Bródban szolgálta le katonaéveit. A világháború kitörésekor az orosz frontra vezényelték. 1915-ben az olasz harctérre került. Két ízben sebesült. A világháborút végigharcolta, ezredének számos nagyobb ütközetében vett részt. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Gellén Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

174. Dobi Péter gazdálkodó, Debrecen. Született 1894-ben Balmazújvároson. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredbe vonult be, ahol kiképzését nyerte. a temesvári cs. és kir. 61. gyalogezred állományában került az orosz harctérre, ahol több ütközetben vett részt. Később az olaszok ellen küzdött a Doberdón, ahol 1915 márciusában mindkát lábán megsebesült. Felépülése után a Doberdón 1915 októberében fogságba esett, ahonnan 1919 decemberében tért haza. Részt vett at erdélyi és délvidéki bevonulásban. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Felvidéki Emlékérem és Erdélyi Emlékérem. Neje: Szabó Juliánna. Gyermekei: Rozália, Julianna, Zsuzsanna. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

175. Doda (Dada) György százados. Született 1801-ben Újvidéken. A szerb származású katona pályáját 1822-ben a 23. gyalogezredben kezdte. A 39. gyalogezredben 1845-ben már főhadnagy volt. Az 1848-49-es forradalom alatt az ezred III. zászlóaljánál szolgált, majd megtagadta a szolgálatot. A szabadságharc végéig őrizetben volt, majd a fegyverletétel után az újjászervezett 39. gyalogezredben folytatta pályáját. Nyugalomba 1857-ben vonult. Elhunyt 1858-ban Törökbecsén. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

176. Dohse, Friedrich főhadnagy. Született 1816-ban Ludwigslurst-ban. 1816-ban hadfi a 39. gyalogezredben, majd 1842-től hadnagyként szolgált. Az ezred II. zászlóaljával részt vett a délvidéki harcokban a szerbek ellen. 1848 szeptemberétől főhadnagy, majd 1849. január 15-én kérésére elbocsátották az ezred kötelékéből. A szabadságharc leverése után a császári hadbíróság megfosztotta rendfokozatától. majd mintegy fél évre újra visszakapta azt, hogy 1851 végén végleg lefokozzák. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban)

177. Domány Arnold kereskedő, Egyek. Született 1894-ben Egyeken. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében a világháború román frontján harcolt, ahol fogságba esett. 1918-ben érkezett haza. Neje: Wiener Erzsébet. Négy gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

178. Domokos Dénes (Gusztáv) hivatalszolga, Pest. Született 1813-ban vagy 1814-ben Szilágysomlyón. Nyolc évig a 11. huszárezredben szolgált, majd 1839-től a cs. és kir. 39. gyalogezred tagja. 1848 júliusában az ezred szakaszvezetője, majd őrmester az 1. honvédzászlóaljban. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. Világosnál, mint főhadnagy tette le a fegyvert. Szeptemberben besorozták a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd 1850-ben leszerelt. A budai Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

179. Domokos Gyula férfi szabó, Debrecen. Született 1884-ben Földesen. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált. Őrvezetőként a tiszti műhelyekben, többnyire szakmájában dolgozott. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

180. Dorgay Károly százados. Született 1816-ban (1817?) Mátészalkán. A 39. gyalogezredben 1835 és 1848 között szolgált. 1848 októberétpl hadnagy volt a Szatmár megyei honvédzászlóaljnál. 1949 nyarán százados volt a Szatmár megyei védzászlóaljnál. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

181. dorogi Farkas Lajos százados. Született 1821-ben Hajdúdorogon. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a hajdúkerületi önkéntes nemzetőrzászlóaljban, az 53. Bocskai honvédzászlóaljban harcolt. Az aradi várőrséggel tette le a fegyvert. Besorozták a 39. gyalogezredbe 1850 júliusában. Az ezredből 1856-ban bocsátották el. Hajdúdorog polgármestere volt 1865 és 1870 között. Hajdúdorogon hunyt el 1894-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

182. Dózsa Gyula kereskedő, Tiszacsege. Született 1898-ban Tiszacsegén. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt, ahol megsebesült. 1918-ban 50%-os hadirokkantként, mint tizedes szerelt le. Kitüntetése: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: Gréz Regina. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

183. dr. Angyal Zoltán kereskedő, a filozófia doktora. Született 1891-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban 1916-tól 1918 decemberéig a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

184. dr. Chiril Viktor százados, Kolozsvár. Született 1879-ben. Tényleges tisztként a 63. gyalogezred főhadnagya volt, de 1910-ben egészségügyi okok miatt leszerelt. A világháború kitörésekor bevonult, és az 51. gyalogezreddel került az orosz frontra. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916 júniusában helyezték. Század-, majd zászlóaljparancsnokként harcolt, míg 1917 márciusában a 42. gyalogezredhez helyezték. A háború végén, 1918 októberében szerelt le. Kitüntetése: Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

185. dr. Czobor László ügyvéd, Debrecen. A világháború kitörésekor megalakuló pótzászlóalj 3. századához nyert beosztást.Elesett 1915 októberének végén egy sikertelen roham végrehajtásakor (az ezredtörténet a cselekményt október 30-ra, a halál időpontját 29-re teszi). Holttestét csak 5 hét után, a kérdéses terület elfoglalásakor találták meg. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma, A debreceni 39. gyalogezred világháborús története. 1914-1918, illetve lásd a Neidert századról szóló írásunkat a www.39gyalogezred.hu weboldalon).

186. dr. Glück Sándor hadnagy, ügyvéd, Érmihályfalva. Született 1888-ban Érmihályfalván. A cs. és kir. 39.gyalogezredhez 1916-ban vonult be, és 1917 áprilisában került az olasz frontra. Harcolt a 11. és 12. ispnzói csatákban. A  háború végén, 1918 novemberében szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

187. dr. Hercz László földbirtokos, Hajdúdorog. Született 1897-ben Hajdúdorogon. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred zászlósaként harcolt az olasz harctéren. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

188. dr. Kövér Sándor orvos, Hajdúböszörmény. Született Hajdúböszörményben, 1896-ban. A világháborúban, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, majd az olasz fronton fogságba esett. A fogságból 1919-ben tért haza, és zászlósként szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. Neje: dr. Lukács Ilona. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

189. dr. Lippe Ernő belgyógyász szakorvos, egyéves önkéntes őrvezető. Született 1896-ban Debrecenben. 1915 májusában vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Segédszolgálatosként a mosztári katonai kórházban szolgált. (A magyar katona)

190. dr. mádi Szabó József főhadnagy, takarékpénztár fiókfőnök, Budapest. Önkéntesi éét 1906-ban a cs. és kir. 39. gyalogezrednél szolgálta le. Az I. világháborúban a cs. és kir. 65. gyalogezredhez vonult be. Századparancsnokként az orosz fronton harcolt, ahol 1915 szeptemberében sebesülten fogságba esett. Szentpéterváron másfél évig túszként tartották, és az első túszszállítmánnyal tért haza 1921-ben. Kitüntetése: Signum Laudis a kardokkal. (A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma)

191. dr. Medavarszky Mátyás főhadnagy, városi főjegyző, Békéscsaba. Egy éves önkéntesként vonult be a cs. és kir. 101. gyalogezredhez 1905-ben. A világháború kitörésekor anyaezredéhez vonult be, de 1914. októberétől már a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt az orosz fronton. Később visszakerült a 101-esekhez, és szakasz-, majd századparancsnokként harcolt. A háború vége a békéscsabai pályaudvarparancsnokságon érte. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Katonai Érdemérem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, 1912-13-as Mozgósítási Emlékkereszt. (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

192. dr. Miklós Károly zászlós, élelmezési tiszt, Szeged. Egy éves önkéntesként vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1912, ahonnan a következő évben a cs. és kir. 46. gyalogezredhez helyezték. A világháborúban a 46-os ezred katonájaként vett részt a szerb és olasz front harcaiban. Bátorhegynél esett orosz gadofogságba 1915 januárjában, ahonnan 1920 januárjában tért haza. Kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. (Négyes honvédek fegyverben)

193. dr. Molnár Lajos t. főhadnagy, ügyvéd. Született 1886-ban Budapesten. Az I. világháború alatt a 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az orosz harctéren szerzett sebesülése következtében megrokkant, és könnyített szolgálattal szolgált tovább. A háborúban 24 havi frontszolgálatot teljesített. (Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona)

194. dr. Schwartz Jenő tizedes (Battonya?). Az I. világháborúban a cs. és kir. 101. gyalogezredhez vonult be, majd a cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték. Az ezred tizedeseként tűnt el 1915 nyarán az olasz harctéren.  (101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred emlékalbuma)

  1. Dr. Soós János hajdúvármegyei tb. főorvos, OTI orvos, született 1888-ban Hajdúszoboszlón. Középiskoláit Zilahon végezte, az egyetemet pedig Kolozsvárott. A világháborúban a 39. gyalogezred kötelékében az olasz harctéren teljesített szolgálatot az összeomlásig. Mint főorvos szerelt le zászlósként. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Katonai Érdemérem a kardokkal, Magyar Vöröskereszt Ezüstérme, Sebesültek Érme. Forradalom után kezdte meg működését, mint tb. tisztifőorvos, 1928-tól OTI orvos volt. Ref. egyházi presbiter, városi törv. hat. biz. tag, városi képviselőtestületi tag. 1945 után szakállat viselt, akkor vágatta volna le, ha az oroszok kimennek az országból. Sajnos vágya teljesülését nem érte meg, 1965 novemberében meghalt család nélkül. ((Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937,  Cs. Szabó Amália szíves közlése alapján).

196. dr. Szilágyi Jenő zászlós, ügyvéd, Nyíregyháza. Az I. világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be, de a frontra már a cs. és kir. 65. gyalogezred katonájaként került ki 1914 szeptemberében. Októberben fogságba esett, ahonnan megszökött, és 1918 májusában ért haza.  Ezt követően a háború végéig a 65-ösök pótzászlóaljánál szolgált. (A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma)

197. dr. Uzonyi György ügyvéd, országgyűlési képviselő. Született 1885-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 37. és 39. gyalogezredben harcolt. Századosként szerelt le. Azonos lehet a háború kitörésekor magalakított pótzászlóalj 4. pótszázadába bevonuló Uzonyi-Kiss György tartalékos hadnaggyal. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937, Lépesfalvi)

198. Drágos Pál asztalosmester, Micske (ma Mişca, Románia). Született 1882-ben Micskén. Tényleges katonai szolgálatra 1902-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kitörésekor a harmadik menettel került ki az orosz harctérre. Kirov körül vett részt nagyobb ütközetben, ahol 1914 októberében bal térdén súlyosan megsebesült. Az összeomlásig teljesített háborús katonai szolgálatot, mint tizedes. Neje: Baróti Erzsébet. Gyermekei: Pál, Karolina, László, Erzsébet, Ferenc. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

199. Draskovich Ferenc százados. Született 1822-ben Pozsonyban. 1848 tavaszán állt be a 4. honvédzászlóaljba Pozsonyban. A zászlóaljnál1849 áprilisában már százados volt. Később eltiltották a szolgálattól. A szabadságharc leverése után, 1849 augusztus 28-án Temesváron besorozták a 39. gyalogezredbe. Az ezredben 1852-ben már hadnagyi rendfokozatot ért el, majd 1854-ben megfosztották rendfokozatától. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

200. Draveczki Béla hadapród. Született 1805-ben. 1823-ben sikertelenül felvételezett a testőrség állományába. (A magyar testőrségek névsora)

201. Dráviczky Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született Hajdúnánáson 1866-ban. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben töltötte. Neje: Lente Juliánna. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

202. Du Mont de Beaufort – Várhegyi Rudolf őrnagy, császári kamarás. Született 1835-ben Wahring-ban (Ausztria). Katonai pályáját 1852-ben kezdte a 2. gyalogezred hadapródjaként. Ezt követően a 14., 33., 16. gyalogezredekben szolgált, és századosi rendfokozatot ért el. Részt vett az 1859-es és 1866-os hadjáratokban. 1877-től a 39. gyalogezred századosa, majd 1879-től a magyar királyi nemesi testőrség tagja. 1885-től cs. kir. kamarás. Nyugállományba vonult őrnagyi címmel 1891-ben. (A magyar testőrségek névkönyve)

203. Eberhardt Pál szakaszvezető (más forrás szerint őrvezető. Az I. világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1916. március 20-án József főherceg Comenben egy elfertőződött, egyébként könnyű jobb felkarsérüléssel találta. A sérülés következtében Eberhardt szakaszvezető 1916. március 20-án (más forrás: 21-én) hősi halált halt. (A háború, amilyennek én láttam III. kötet 52. oldal)

204. Egri Imre gazdálkodó, Püspökladány. Született 1890-ben Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatra 1911-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és Szlavóniában kapott kiképzést. A világháború kitörésekor az első menettel került ki az orosz harctérre, ahol mint géppuskás harcolt Rohatinnál és másutt, majd az olasz arcvonalon küzdött. Megsebesült 1915 májusában és augusztusában, 1916 augusztusában, végül 1917 augusztusában, utóbbi alkalommal egyszerre 11 helyen, és mint 75%-os hadirokkant szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, 1912-13-as (Mozgósítási) Emlékkereszt, III. osztályú Legénységi (Hat éves) Szolgálati Jel, valamint József királyi herceg többszöri szóbeli dícsérő elismerése. Neje: Baranyai sarolta. Gyermekei: Gizella, Erzsébet. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

205. Egri Lajos őrvezető,Püspökladány. Született 1892-ben. Tényleges katonai szolgálatra 1913-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az I. világháborúban Galíciában, az orosz harctéren 1915. február 15-én megsebesült. Felgyógyulása után az olasz frontra ment, ahol 1915. október 21-én hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

206. Egri Márton id., cipészmester, Sáránd. Született 1879-ben Sárándon. A cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében 1915-től 1918-ig küzdött a világháborúban és az olasz harctéren az isonzói és piavei ütközetekben vett részt. Háromízben sebesült súlyosan. Szakaszvezetői rangban szerelt le. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Fia: ifj. Egri Márton részt vett az erdélyi országrész felszabadításában, Imre fia pedig mint testőrőrmester teljesít szolgálatot. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

207. Ehrenfeld Ernő Püspökladány. Született 1887-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be, majd az aradi vadász zászlóaljhoz helyezték. Az orosz fronton 1914 őszén szerzett betegségében 1915. január 31-én hősi halált halt az aradi kórházban. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

208. Elek József gazdálkodó, Kaba. Született 1880-ban Kabán. A világháború idején, 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón és az Isonzó mentén vett részt több ütközetbe. 1916 áprisiában hősi halált halt. A vironi Hősök Temetőjében nyugszik. Özvegye: Kovács Julianna. gyermekei: József, András, Julianna (Virág Józsefné). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

209. Ember Gergely százados. Született 1824-ben Máramarosszigeten. A 39. gyalogezredben 1841-től szolgált, és 1848-ban őrmester volt. Részt vett a szerbek elleni harcokban a Délvidéken. 1848 augusztusában alhadnagy, majd novemberben hadnagy volt a III. zászlóaljnál. 1849 áprilisában századossá léptették elő. Májustól betegség miatt a szabadságharc leveréséig Karcagon tartózkodott. A fegyverletétel után a hadbíróság lefokozta. Elhunyt 1862-ben Szamosújváron. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

210. Erdei János gazdálkodó Nagyléta. Született 1882-ben Nagylétán. Az I. világháborúban a 39. gyalogezred póttartalékosaként harcolt az ezred 5. századában. Galíciában megsebesült, onnan Zágrábban volt kórházban. Felesége meglátogatta. Ha felépült, pár napra hazament. Onnan vitték az olasz frontra. Apja ki akarta váltani, megvolt a pénz. 16 októberében 16-án  írt egy levelet, családja úgy tudja, másnap fejlövésben elesett. Gyulai: amikor megsebesült, a gyalásót átadta Gyulainak, aki meg ment az orosz frontra.

211. Erdei József Püspökladány. Született 1886-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. A Przemysl körüli harcokban 1914. október 28-án hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

212. Erdei Mátyás nyugalmazott MÁV altiszt, Kaba. Született 1883-ban Kabán. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború idején, mint vasutas teljesített háborús szolgálatot. Neje: Szabó Erzsébet.  Gyermekei: Géza (a II. világháborúban szakaszvezetőként harcolt a keleti fronton), Mátyás, József. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

213. érkeserűi és bélmezei Fráter Alajos százados. Született 1807-ben Érselénden. A 39. gyalogezredben, mint tizedes szolgált 1826 és 1836 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a Bihar megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosaként kezdte szolgálatát. Később a 35. honvédzászlóalj századosaként harcolt. 1849 júliusában az orosz erők alegységével Havasalföldre szorították, és a törökök előtt letette a fegyvert.  A fegyverletétel után emigrált, és Kossuth Lajos testőreként szolgált. Magyarországra 1858-ben tért haza, ekkor Érseléndre internálták. Elhunyt 1859-ben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

214. érkeserűi és bélmezei Fráter Sándor százados. Született 1832-ben Halászon (Nagyhalász). A grazi katonaiskola (1846) befejezése után a 39. gyalogezredben, mint hadfi folytatja katonai pályáját. Harcolt a szerbek ellen 1848 nyarán a Délvidéken. Októberben már hadnagy volt a 33. honvédzászlóaljban. A szabadságharcot a zászlóalj századosaként fejezte be. Borosjenőn tette le a fegyvert. Besorozták a császári haderőbe. Később kótaji birtokán gazdálkodott. Elhunyt 1898-ban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

215. Erzse Dániel asztalos mester, Nagyléta. Született 1875-ben Nagylétán. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. Neje: Pongor Zsófia. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

216. F. Nagy Lajos kereskedő, Érolaszi (ma Olosig, Románia). Született 1983-ban Kágyán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be a háború kitörésekor és az V. menetzászlóaljjal ment az orosz harctérre. Részt vett a Mezőlaborc és Rózsahegy között lefolyt nagyobb ütközetekben, ahol mindkét lábán súlyos fagyással megsérült. 1916-ban leszerelt, mert 100%-os rokkant lett. Neje: Lakatos Juliánna, gyermekei: Matild és Ida. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

217. Fading, Florian százados. Született 1822-ben Znaim-ban (ma Csehország). Az 1848-49-es szabadságharc előtt, 1841-től az 5. tüzérezrednél, majd a budai helyőrségi tüzérségnél szolgált. A szabadságharc alatta honvéd tüzérségben harcolt, és századosi rendfokozatot ért el. A fegyverletétel után, 1849. szeptember 2-án besorozták a 39. gyalogezredbe. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

218. fájdi Szabó Lajos gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1896-ban Hosszúpályiban. 1915-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Haláldombon (Monte san Michele) és a Doberdón harcolt. 1915 novemberében a Doberdón olasz fogságba esett, ahonnan 1919 novemberében szabadult meg. Neje: Szabó Róza. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

219. Faragó András gazdálkodó, Debrecen. Született 1886-ban Debrecenben. A világháború idején, 1915 februárjában hívták be korosztályát, és a cs. és kir. 39. gyalogezredben képezték ki. Az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, Görz körül és az Isonzó mentén vett részt harcokban. 1915 novemberében a Doberdón súlyos sérülést szenvedett, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Burai Erzsébet. Gyermekei: Katalin, Margit. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

220. Faragó János hentes és mészáros, Debrecen. Született 1896-ban Debrecenben.A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és a román, szerb, orosz harctereken harcolt. Az összeomláskor tizedesként szerelt le. (Az ezred 1915-ben már nem harcolt a szerb harctéren, így vagy a forrás téved, vagy Faragó János más alakulatoknál is szolgált) Neje: Jándi Mária(Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

221. Farkas Bálint városi tisztviselő, Hajdúszoboszló. Született 1861-ben Hajdúhadházon. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesítette.  Neje: Vágner Ida. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

222. Farkas Péter. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. január 16-án vonult be. Az orosz frontra 1915 márciusában került, ahol megsebesült. Felépülése után az olasz harctére került, ahol kézigránáttól súlyos fejsérülést szerzett, minek következtében 1916. augusztus 13-án hősi halált halt. (Püspökladány Hősi halottak albuma 1914-1918)

223. Farkas Sándor gazdálkodó, Érfancsika ( ma Făncica, Románia). Született 1895-ben Szentjobbon. Világháborús katonai szolgálatát 1915-ben kezdte meg a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol a Doberdón, a Monte Grappán, Görz illetve Trient körül vett részt nagyobb ütközetekben. 1917 júniusában a Doberdón gránátszilánktól súlyos sérülést szenvedett a bal lábán, és 50%-os hadirokkantként szerelt le az összeomláskor. Neje: Szabó Ágnes. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

224. Fazekas Bálint. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Az orosz fronton 1914. szeptember 10-én fogságba esett Luzseb Gorny-nál, ahonnan három nap múlva Csige Bálint bajtársával megszökött (lásd Csige Imre életrajzát). Sikerült visszaérniük a saját csapatokhoz, ahol József főhercegnek személyesen tettek jelentést, illetve kértek engedélyt, hogy az ezredhez visszahelyeztessenek. József főherceg több alkalomal is ráismert Fazekas Bálintra.1915 február 3-án személyesen tűzte mellére az I. osztályú (nagy) Ezüst Vitézségi Érmet. Az esetről fénykép is készült, amit Fazekas gyalogos a pótzászlóaljnál, sebesüléséből lábadozva kapott meg. A kép, amely a kitüntetés pillanatát örökítette meg, a következő szöveget is tartalmazta: „Emlékül Fazekas Bálintnak – József főherceg.” Az ezred elesettjei között szerepel egy Fazekas Bálint, 1915. 03.05-ös elhalálozási dátummal. Viszont a pótzászlóalj temetőjében ilyen nevű eltemetett nincs. Ki tudja, talán túlélte a háborút, és ha igen, volt miről mesélni az unokáknak! (A háború, amilyennek én láttam I. kötet 164. oldal, Lépesfalvi 113. oldal, Jákó Margit: József főherceg 182. oldal)

225. Fazekas István gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1886-ban Bodonoson (ma Budoi, Románia). A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot 1907-től, majd a világháború kitörésekor azonnal az orosz harctérre került. Számos ütközetben vett részt, és 1914 december 7-én az oroszok fogságába esett, ahol 4 évig szenvedett. 1918 október 7-én tért haza, ekkor leszerelt. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

226. Fazekas József gazdálkodó, Bályok (ma Balc, Románia). Született 1886-ban Bályokon. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez Debrecenbe vonult be, és 1916-ban került az orosz harctérre. A Doberdón és a Piavenél küzdött és 1918-ban megsebesült. A világhábort végig küzdötte és mint őrvezető szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, és Károly-csapatkereszt. Bátyja: Imre az orosz harctéren 1915-ben halt hősi halált. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

227. Fazekas Lajos Püspökladány. Született 1894-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. augusztus 20-án vonult be. Először a szerb, majd az orosz harctérre került. Az orosz fronton 1916. június 16-án az aknai orosz áttörésnél orosz hadifogságba esett. A fogságban 1917. október 16-án hősi halált halt. Rosztovban temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

228. Fazekas Sándor téglagyáros és birtokos, Hajdúböszörmény. Született 1881-ben Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Az orosz frontos hadifogságba esett, ahonnan 4 év múlva tért vissza. A fogságban 2 évet útépítésnél, 2 évet kőszénbányában dolgozott. Felesége: Cs. Varga Juliánna. Három gyermekük volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

229. Fazekas Sándor. Püspökladány. Született 1882-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. július 27-én vonult be. Az orosz harctérre került, ahol vérhast szerzett. Felépülése után, 1914. decemberének közepén újra az orosz frontra került. József főherceg személyesen ismerte. 1915. március 22-én Kövesen a súlyos sebesültek között talált rá a főherceg. Másnap, 1915. március 23-án hősi halált halt. (A háború, amilyennek én láttam I. kötet 513. oldal, Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

230. Federics József Püspökladány. Született 1893-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914. augusztus 25-én vonult be. Az orosz harctérre 1914. október 25-én került, és Mezőlaborcnál haslövést kapott. A miskolci hadikórházba került, ahol sebesülése következtében hősi halált halt. A miskolci hősök temetőjében temették el. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

231. Fehér Imre hentes- és mészárosmester, Debrecen. Született 1892-ben Debrecenben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914-ben vonult be, és 1918-ban, mint tizedes szerelt le. Neje: Nagy Eszter. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

232. Fehér József gazdálkodó, Bihardiószeg (ma Diosig, Románia). Született 1891-ben Bihardiószegen. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és a világháború kitörésekor, mint állománybeli katona a tábori ezreddel ment ki a szerb harctérre. Pancsovánál harcolt, majd az orosz harcvonalon Rohatin, Komarno és Dukla harcaiban vett részt. Itt 1914 december 28-án orosz hadifogságba esett, ahonnan 6 esztendő múltán, 1920-ban került haza. Kétszer sebesült és fogságba is sebesülten esett. Neje: Kovács Eszter, gyermekei: Irén és József. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

233. Fehér László ácsmester, Hajdúszoboszló. Született 1889-ben Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében az orosz és olasz harctéren küzdött. Több kitüntetést kapott. Neje: Soós Etelka. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

234. Fekete Benjámin Püspökladány. Született 1884-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. februárjában vonult be. 1915. nyarán az orosz, majd az olasz harctérre került. Az olasz harctéren eltűnt. Utolsó életjelt 1915. július 8-án adott magáról szeretteinek. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

235. Fekete Gy. Sándor gazdálkodó, Hajdúböszörmény. Született 1890-ben Hajdúböszörményben. A világháború kitörésekor, mint altiszt vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Az orosz, majd az olasz harctéren szolgált. Két alkalommal sebesült. 1924-ben vitézzé avatták. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, sebesültek Érme. Neje: H. Varga Sándor. Hat gyermekük volt. Három testvére, Imre, Zsigmond és Antal hősi halált halt a világháborúben, szintén a cs. és kir. 39. gyalogezred tagjaiként. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára 1937.)

236. Fekete József pénzügyőri szemlész, Kisvárda. Született 1900-ban Hajdúszoboszlón. A cs. és 39. gyalogezred kötelékében nyert kiképzést és 1918 júniusban került az olasz harctérre. Részt vett a piavei nehéz harcokban és a világháború végén szerelt le. Ezután a pénzügyőrség kötelékébe lépett. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

237. Fekete Mihály. Született 1815-ben Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredben őrvezetőként szolgált 1833 és 1840 között. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban az 52. honvédzászlóaljban harcolt, és hadnagyi rendfokozatot ért el. Világosnál tette le a fegyvert. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

238. Fekete Miklós tizedes. Az I. világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1916. március 29-én József főherceget kísérte a Monte dei sei Busi térségében végrehajtott szemrevételezésen. (A háború, amilyennek én láttam III. kötet 77. oldal)

239. Fekete Zsigmond százados. Született 1759-ben Varjúfaván (ma Stul’any, Szlovákia). Katonai pályáját 1776-ban kezdte a 39. gyalogezrednél, mint hadapród. Az ezrednél őrmesteri endfokozatot ért el, majd 1786-ban a testőrség kötelékébe lépett. Később a 19. gyalogezredben szolgált tovább. Elhunyt 1801-ben Eperjesen, mint százados. (A magyar testőrségek névkönyve)

240. Feldheim Dezső posztókereskedő, Debrecen. Született 1889-ben Margittán. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az olasz harctéren harcolt. Egyszer sebesült. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

241. felsőpászthori és lengyeltóthy Pászthory Imre tábornok. Született 1808-ban Lengyeltótiban. Katonai pályáját 1826-ban kezdte hadapródként a 8. huszárezredben. A testőrség kötelékében szolgált 1828 és 1833 között. Ezt követően a 48., majd 1838-tól a 39. gyalogezredben szolgált, és századosi rendfokozatot ért el. A szabadságharc alatt a hadügyminisztériumban szolgált. A szabadságharc után az 57., 34. és a 19. gyalogezredekben szolgált. 1851-ben a 19. gyalogezred parancsnoka volt, mint alezredes. Tábornokká lépett elő 1858-ban, majd 1859-ben nyugalomba vonult. Elhunyt 1859-ben Bécsben. (A magyar testőrségek névkönyve)

242. Ferenc József kövezőmester, Hajdúszoboszló. Született Egyeken 1882-ben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz és az olasz harctéren küzdött. 1918-ban szerelt le. Neje: Cs. Kiss Juliánna. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

243. Ferencz Mátyás mezőgazdasági munkás,Egyek. Született 1888-ban Egyeken. A 39. gyalogezredbe 1914. július 28-án vonult be. Családja az ezredtől azt az értesítést kapta, hogy 1914. szeptember 11-én eltűnt. Családja 1920-ban kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Kovács Erzsébet. Gyermeke: Mátyás (Budapesti Közlöny, 1921. 02.01.)

244. Ficker, Ferdinand százados. Született 1822-ben Bécsben. A 39. gyalogezredben 1840-től szolgált. A szabadságharc kitörése 1848-ban a gránátos osztály őrmestereként találta. Harcolt a Délvidéken a szerbek ellen, mint a III. zászlóalj alhadnagya.  A III. zászlóaljban folytatta tovább a harcot, és 1849 februárjában már százados volt. Kápolnánál megsebesült, és a szatmári kórházba került. Később, a szabadságharc végéig Szatmár térparancsnoka volt. A fegyverletétel után a hadbíróság 3 év várfogságra ítélte, de kegyelemben részesült. Beállt az 53. gyalogezredbe, ahol ismét eljutott a hadnagyi rendfokozatig. Meghalt 1858-ban Zágrábban. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

245. Filep Gábor gazdálkodó, Nagyléta (ma Létavértes).Született 1893-ban Nagylétán. A világháború kitörésekor Debrecenbe vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. Kiképzése után az orosz harctérre került, ahol a Visztula mentén több ütközetben vett részt. 1914 decemberében egyszerre három helyen sebesült meg: bal lábán, jobb lapockáján és tüdején. 1915 októberében hosszas kórházi ápolás után 100%-os hadirokkantként szerelt le. Neje: Durkó Karolin. Gyermekei: Irén és Gábor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

246. Fisch Herman vendéglős, Debrecen. Született 1880-ban Hajdúböszörményben. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként 1914-től a szerb és orosz harctéren harcolt. Felesége: Kupferstein Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

247. Fischer József rövidáru-, villamos- és kerékpáralkatrész kereskedő, Debrecen. Született 1897-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt, és mint szakaszvezető szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

248. Fodor Kálmán tizedes. Az I. világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. 1916. március 13-án önként jelentkezett egy elvesztett állásrész visszafoglalására. Az állás visszafoglalása során súlyos sebesülést szenvedett. Ennek következtében március 15-én hősi halált halt. A harc során bizonyított vitézségéért az Arany Vitézségi Érem elismerésben részesült. (Hősök naptára, Lépesfalvi)

249. Fonyó János tizedes. Született 1744-ben Nagyvázsonyban. 1760-tól káplárként szolgált a 39. gyalogezredben, majd 1768-ban a testőrség kötelékébe lépett, ahonnan 1771-ben nyugalomba vonult. (A magyar testőrségek névkönyve)

250. Forián József Püspökladány. Született 1880-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. decemberében vonult be, majd 1916. januárjában az orosz harctérre került. Orosz hadifogságba esett, ahol tüdővészt kapott, és fogolycsere keretében hazabocsájtották. A budapesti Mária Valéria barakkórházban a harctéren szerzett betegsége következtében 1917. augusztus 18-án hősi halált halt. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

251. Frank András gazdálkodó, Magyarkéc (ma Cheţ, Románia). Született 1874-ben Nyírbátorban. A világháború idején, 1915-ben kezdte meg katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben. Kiképzése után az olasz harctérre került, ahol több ütközetben vett részt. 1916 júniusában a Doberdón gránátszilánktól súlyos fejsérülést szenvedett, és mint 75%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Nagy Juliánna. Gyermekei: Jolán, Irma, Berta, Mária, Ida, Andor, Ilonka, Olga. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

252. Freisager József főhadnagy, cégvezető, Budapest. Az I. világháború kezdetétől a 101. békéscsabai gyalogezrednél harcolt, majd 1917-ben helyezték a 39. gyalogezredhez. Az ezreddel a Piavénál harcolt, majd újra a 101-esekhez helyezték. Kétszer sebesült. 101-es zászló alatt – A volt békéscsabai cs. és kir. 39. gyalogezred

253. Friedmann Izsák ecetgyáros, Hajdúhadház. Született 1896-ban Hajdúhadházon. A világháborúban 1916-tól 1918-ig a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Neje: Altmann Ilona. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

254. Fritya Demeter gazdálkodó, Széltalló (ma Margine, Románia). Született 1893-ban Széltallón. . A világháború idején, 1915-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredbe, és kiképzése után az olasz harctérre került. Az Isonzó és a Piave mentén, valamint a Doberdón és Görz mellett harcolt. 1918 júniusában a Piave mellett repülőbombától szenvedett sérülése következtében elvesztette bal lábát, és fején is megsebesült. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Somolán Virág. Gyermekei: Demeter, Buzsor, Ilona. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

255. Fülöp Bálint gazdálkodó, Debrecen. Született 1900-ban Debrecenben. 18 éves korában vonult be a háború alatt Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és az olasz hadszíntéren küzdött a háború végéig. A cs.és kir. 39. gyalogezredben, a 11. honvéd gyalogezredben, valamint a 33. határvadász zászlóaljban teljesítette harctéri szolgálatát az olasz fronton. Kitüntetései: Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem. Neje: Urbanko Julianna. Gyermekei: Bálint, Mihály, István, Gábor. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

256. Fülöp Gusztáv hentes és mészárosmester, Debrecen. Született 1885-ben Debrecenben. Tényleges katonai szolgálatra 1905-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháborúban 1914-ben vonult be, és a szerb, valamint orosz harctéren harcolt. Őrmesterként szerelt le. Kitüntetései: Vöröskereszt, Bronz érem a hadiékítmény szalagján, hat évi szolgálati kereszt, Vaskereszt a vitézségi érem szalagján. Neje: Kovács Mária. Sógora, Kovács Imre hősi halált halt a világháborúban. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

257. Füredi Szabó Lajos földbirtokos, Vámospércs. Született 1882-ben Tarcalon. 1914-ben a 101. honvéd gyalogezredhez vonult be, majd áthelyezték a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. 1918-ban szerelt le századosként. Kitüntetései: Signum Laudis a kardokkal két alkalommal, Károly Csapatkereszt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

258. Fürtst Adolf kocsigyártó, Püspökladány. Született 1873-ban Püspökladányban. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A világháborúban a 3. honvéd gyalogezredben harcolt. Neje: Fried Etelka. Öt gyermeke volt. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

259. G. Szilágyi Lajos gazdálkodó, Albis ( ma Albis, Románia). Született 1885-ben Albison. Tényleges katonai szolgálatra 1906-ban vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor a tábori ezreddel ment ki a szerb harctérre. Itt több ütközetben vett részt (téves adat, mivel bár az ezred a szerb harctéren kezdte a háborút, ott harcérintkezésre nem igazán került sor), majd az orosz arcvonalon Lemberg és Mezőlaborc körül harcolt. 1914 novemberében bajonettszúrástól sebesülten orosz fogságba esett, ahonnan 1920 novemberében jött haza. Mint őrvezető szerelt le. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

260. Gaál Ferenc festűművész, t. hadnagy. Született 1891 szeptember 12-én Debrecenben. A szolnoki művésztelepen érte a háború kitörése. A 39. gyalogezreddel vonult a szerb, majd orosz-, végül az olasz harctérre. Az ezreddel 26 hónapot töltött frontszolgálatban, majd sebesüléséből felépülve a 10. hadseregparancsnokságra helyezték, és a háború végéig hadifestőként szolgált tovább. A 39. gyalogezredben zászlósi rendfokozatot ért el, míg a háború vége hadnagyként érte. A háború után bejárta Európát, művei ismertté tették. Alkotásai gyakorta felbukkannak aukciós oldalakon. Az Egyesült Államokban, Los Angeles-ben hunyt el. Kitüntetései: Sebesültek Érme, Károly Csapatkereszt. (Szentmiklóssy Géza: A magyar feltámadás lexikona)

261. Gábor József szakaszvezető, iskolai altiszt, Miskolc. Született 1893-ban Egyeken. A mozgósításkor, 1914-ben vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A román frontra 1915. május 5-én indult, majd az olasz harctéren harcolt a háború végéig. Egyszer sebesült. Fegyvergyakorlatot teljesített: 1938, 1939, 1940, 1942. Kitünetései: II. osztályú (Kis) Vitézségi érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. (A frontharcos eszme szolgálatában)

262. Gábor László hentesmester, Debrecen. Született 1887-ben Hajdúhadházon. Már a világháború előtt is katona volt. A világháborút a cs. és kir. 39. gyalogezredben harcolta végig, a szerb, olasz és orosz harctereken. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-Csapatkereszt. Neje: Gyökös Erzsébet. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

263. Gacsárdi János épület- és műlakatos mester, Debrecen. Született 1884-ben Debrecenben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezredben, Debrecenben szolgált. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

264. Gaibel Vilmos. Született 1824-ben Selmecbányán. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, 1849. szeptember 1-én besorozták a 39. gyalogezredbe. Az ezredtől 1859-ben szerelt le, mint őrmester. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

265. Gál András marhakereskedő, Balmazújváros. Született 1888-ban Balmazújvároson. A cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként az orosz harctéren 1915-ben súlyosan megsebesült, és mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Bereczky Erzsébet. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

266. Gál(l) László ezredes. Született 1810-ben Nagykőrösön. A testőrségtől került 1833-ban a 39. gyalogezredhez, mint alhadnagy. 1848-ban százados az zred Aradon állomásozó alegységénél, és részt vett az aradi nemzetőrség kiképzésében, majd őrnagyként ő vezette őket harcba. Később dandár-, majd a szabadságharc végén a X. hadosztály parancsnoka volt, mint ezredes. A Temesvári ütközetben szerzett sebesülése következtében halt hősi hallt 1850-ben. (A magyar testőrség névsora, Bona: Tábornokok, törzstisztek…)

267. Galamb Ferenc sütőmester, nyugalmazott MÁV főtiszt, Debrecen. Született 1891-ben Tiszaújlakon. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgálta le. A világháborúban, mint vasúti főtiszt szolgált az orosz fronton, majd az ungvári vasúti őrszázad parancsnoka lett. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

268. Galgóczi Imre gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1857-ben Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. Neje: Szabó Sára. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

269. Gáll József gazdálkodó, Érsemjén (ma Şimian, Románia). Született Érsemjénben. 1912-ban vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez és a világháború kitörésekor mint tényleges szolgálatot teljesítő katona azonnal a harctérre került. A rohatini, duklai nagyobb ütközetekben vett részt. 1914 pénzügyőraugusztus 30-án Rohatinnál bal kezén súlyosan megsebesült, majd december 26-án a duklai ütközetben az oroszok fogságába esett, ahonnan csak 1918 augusztus 26-án szabadult meg. Neje: Kolopi Ágnes, gyermeke: Margit, Szabó Józsefné. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

270. Gammel István százados. Született 1819-ben Budán. A 39. gyalogezredben 1837-ben hadírnok volt. Később az óbudai katonai ruházati bizottmánynál szolgált. Az 1848-49-es forradalomban főhadnagy, majd százados volt az intézményből szervezett Országos Ruházati Bizottmánynál. Világosnál esett fogságban. A fegyverletétel után a hadbíróság lefokozta. Testvére, GAmmel József szintén századosként harcolt a honvédseregben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

271. GáspárLőrinc (Ferenc). Született 1796-ban Nádudvaron. Katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezredben kezdte 1813-ban, és az 1848-ban már őrmester volt. A délvidéki harcokban az ezreddel vett részt, majd átlépve a 36. honvédzászlóaljba, hadnagyként az Eszéket védő zászlóaljban szolgált. 1849 szeptember 7-én besorozták régi ezredéhez. Teresienstadtban ( ma Terezín, Csehország) halt meg 1850-ben, mint az ezred foglár őrmestere. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

272. Gáti Imre gazdálkodó, Vértes (ma Létavértes része). Született 1893-ban Vértesen. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be a világháború alatt és kiképzése után az orosz harctérre került. Galíciában küzdött, majd súlyosan megbetegedett. 1915 júliusában, mint 50%-os rokkantat, betegsége miatt leszereltették. Neje: Kovács Eszter, gyermekei: Ella és Irén. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

273. Gázmán (Galzmann) Károly százados. Született 1828-ban Bécsben. A 39. gyalogezred fiúnevelő intézetében végzett, majd az ezredben 1846-ban kezdte katonai szolgálatát. Mint az ezred tizedese harcolt 1848 nyarán a szerbek ellen a Délvidéken. Őrmesterré léptették elő, majd hadnaggyá nevezték ki a 20. honvédzászlóaljhoz. A szabadságharc végén már, mint az 52. Bocskai honvédzászlóalj századosa harcolt. 1850. január 1-én besorozták a 9. huszárezredbe. Később hadnagy a 4. dragonyosezredben. Katonai pályáját ezredesként 1891-ben fejezte be, mint Pozsony térparancsnoka. Elhunyt 1902-ben Bécsben. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

274. Gázmár Sándor élesztőelosztó, Margitta (ma Marghita, Románia). Született Margittán 1886-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredben teljesített stolgálatot és 1914-ben került az orosz harctérre. Harcolt az olasz fronton is. A gorlicei áttöréskor láb- és bokalövés sebesülést szenvedett, a Doberdón fejlövést kapott. 75%-os hadirokkant lett. A román megszállás alatt hazafias magatartásáért 9 hónapig a kolozsvári Fellegvárba volt bezárva. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem és Károly-csapatkereszt. Két öccse, József és Gyula az olasz harctéren halt hősi halált (szintén az ezred tagjai voltak, és 1915-ben estek el-a szerző). (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

275. Gelberger Henrik vegyeskereskedő, Vámospércs. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915-ben vonult be, és később, mint tizedes szerelt le. Neje: Reichmann Vilma. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

276. Gencsi Imre gyalogosBudapest. Született 1889-ben Hajdúszoboszlón. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915. január 14-én vonult be. A 7. században harcolt az olasz fronton. Eltűnt 1916 augusztus 4-én. A család 1921-ben kezdeményezte holttá nyílvánítását. Felesége: Szepesi Ilona. Egy gyermekük volt. (Budapesti Közlöny 1921. 03.17.)

277. Gerenday Tivadar százados, tanár. Született 1847-ben Közép-Turon. Katonai tanintézményben folytatott tanulmányai után, mint ahadnagy kezdte szolgálatát a 39. gyalogezredben. Az 1866. június 24-én lezajlott custozza-i ütközetben megsebesült. Főhadnagyként vett részt 1878-ban Bosznia okkupációjában, és a Dolna-i harcokban súlyos lőtt sérülést kapott. A sebesülésből történt felépülése után átlépett a honvédséghez, és a Ludovica Akadémia tanára lett. (Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

278. Gergely László korcsmáros, Szoldobágy (ma Săldăbagiu de Barcău), Románia). Született 1890-ben Magyarkécen. Tényleges katonai szolgálatra 1912-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredbe. A világháború kit örésekor, mint tényleges katona, a hadrakelt sereggel került ki a szerb harctérre, ahol Pancsovánál vett részt nagyobb ütközetben. Az oroszok ellen Rohatin és Komarno körül harcolt, az olasz hadszíntéren a Doberdón és Görz körül küzdött, végig a román arcvonalon, Fogaras, Brassó és Hétfalu környékén vívott kemény ütközeteket. Tyukosnál négy szuronyszúrással és láblövéssel hadifogságba esett, és 1918 januárjában tért haza. Mint 50%-os hadirokkant szerelt le az összeomláskor, őrvezetői rendfokozattal. Kitüntetése: Károly-csapatkereszt. Neje: Argyelán Juliánna. Gyermekei: Veturia, Anna, László, Rebeka, Mária. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

279. Girus Antal gazdálkodó, Hajdúnánás. Született 1868-ban Hajdúnánáson. Tényleges katonai szolgálatát a cs. és kir. 39. gyalogezrednél töltötte. Elhunyt 1927-ben. Felesége: Pálfi Zsófia. Két gyermeke volt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

280. Glattstein Ignác kárpitosmester, Debrecen. Született 1878-ban Mezőcsáton. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezredben szolgált, mint altiszt. A fronton megsebesült. (Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi albuma)

281. Gonzeczky János Budán született 1803. november 24-én. Szatmári egyházmegyés pap.1829. március 5-től 1837. szeptember 30-ig a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1842. február 26-tól a 2. Lajos bajor király dragonyosezred tábori lelkésze. 1844. június 1-től áthelyezték a mezőhegyesi katonai ménesintézethez. 1848. októberében csatlakozott a magyar hadsereghez. Decemberben a császárért való imádság helyett egy hazafias imádságot vezetett be. 1849. augusztus 13-án letartóztatták és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet egy nappal később golyó általi halálra módosították és Hám János szatmári püspök közbenjárása ellenére október 8-án végrehajtották. (http://www.ktp.hu/person/az-1848-49-es-szabadsagharc-katolikus-tabori-lelkeszei)

282. Góró Antal agyagfalvi, főhadnagy. Született 1776-ban Marossolymoson (ma Soimos, Románia). A magyar testőrségnél szolgált, majd a 34. gyalogezrednél törlött évei után, 1804-ben lépett a 39. gyalogezred kötelékébe, mint alhadnagy. Főhadnagyként halt hősi halált 1809-ben Wagramnál. (A magyar testőrségek névsora)

283. Gottlieb József. Született Újvidéken 1831-ben vagy 1832-ben. 1848 őszén beállt a 39. gyalogezredhez, és őrmesterként szolgált a II. zászlóaljnál Péterváradon. 1849 májusában hadnaggyá nevezték ki a 101. honvédzászlóaljhoz. Borosjenőnél tette le a fegyvert. A szabadságharc bukása után besorozták a cs. és kir. 30. gyalogezredhez. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

284. Gózon Zsigmond jegyző, Bars megye. Született 1821-ben Komáromban vagy Ógyallán. A cs. és kir. 39. gyalogezredbe 1841-ben állt be. Tizedesként harcol az 1848-49-es szabadságharcban a Délvidéken, majd 1849 februárjában őrmesterként a 67. honvédzászlóaljhoz helyezik. A szabadságharc végén a 89. honvédzászlóalj főhadnagya volt. A szabadságharc leverése után besorozták a cs. és kir. 17. gyalogezredhez. A Bars megyei Honvédegylet tagja volt. (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok I. kötet)

285. Gönczi József őrvezetőHajdúböszörmény. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. A duklai szuronyrohamnál különösen kitűnt. József főherceg személyesen ismerte, és 1915. február 17-én Gönczi Józsefet a sebesültek között, súlyos haslövést szenvedetten találta meg. Hősi halált halt 1915. március 21-én. (A háború, amilyennek én láttam I. kötet 440. oldal)

286. Gönczy Mátyás Püspökladány. Született 1898-ban. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1916. május 19-én vonult be. Az olasz harctéren megsebesült. Felépülése után tovább harcolt, és 1916. szeptember 16-án 8 órai közelharcban szerzett bajonettszúrástól szerzett sebesülése következtében hősi halált halt. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

287. Görbics Ferenc malomalkalmazott. Született 1896-ban, Orosháza. Önként vonult be 1914 augusztus 1-én a cs. és kir. 101. gyalogezredhezhez. Kiképzése után ugyancsak önként ment ki az orosz harc-térre a Kárpátokba. 1914 november 26-án a szinnai visszavonulás során megsebesült. 1914 december 10-én az előnyomulás közben ismét megsebesült. Később a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezredhez helyezték át, ahonnan ismét önkéntes jelentkezés után újból az orosz hadszíntérre került Sanok környékére. 1915 április elején harmadszor is megsebesült. Ennek következtében 1915 december 24-én 60%-os rokkantként elbocsátották. (A magyar gyalogság)

288. Graffy Ádám százados. Született 1828-ban Öttevényben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcben a 39. gyalogezred századosaként harcolt. A fegyverletétel után besorozták a 32. gyalogezredbe 1849. augusztus 26-án, ahonnan 1851 végén elbocsátották. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

289. Grega András százados. Született 1812-ben Maluzsinán (ma Malužina, Szlovákia).. A 39. gyalogezredben 1832-ben kezdte szolgálatát, mint közlegény. Az 1848-49-es szabadságharc hadnagyként érte. Harcolt a szerbek ellen 1848 nyarán a Délvidéken. Októberben már százados a 34. honvédzászlóaljnál. Később a 29. és a 101. honvédzászlóaljakban harcolt. Szolgált a debreceni térparancsnokságon, majd Berettsóújfalu, Nagykőrös térparancsnoka is volt. A szabadságharc végén egy tábori kórházat vezetett. A fegyverletétel után a hadbíróság 4 év várfogságra ítélte, de kegyelmet kapott. Ógyallán az 1870-es években jegyző volt. Elhunyt 1874-ben Ógyallán. (Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban)

290. gróf erdődi Pálffy János táborszernegy, főispán.Született 1728. augusztus 18-án Pozsonyban, a Pálffy család királyfalvi vonalán. Édesapja Pálffy Miklós (1699-1734) ezredes volt. Borsodi főispánja volt 1754-tők 1774-ig. Mária Terézia nevezte ki ezredessé, és engedélyezte neki ezzel együtt egy gyalogezred felállítását 1756. december 15-én. Így az 1769-ben a 39-es hadrendi számot megkapó 39. gyalogezred megalapítója volt, mint annak első ezredtulajdonosa. Az ezred első megnevezése így a korabeli rendnek megfelelően Pálffy ezred volt. Pálffy gróf a fegyverzet kivételével maga állta az ezred felállítását. A boroszlói ütközet után (1757) lemondott az ezredtulajdonosságról, mivel kritikák érték az uralkodó részéről az ütközetben kiadott vakmerő intézkedései miatt. Kijelentette, hogy olyan ezred tulajdonosa nem lesz, mely fölött szabadon nem rendelkezhet. 1759-ben tábornokká lépettték elő, majd 1760-tól 1789-ig a testőrség kötelékében szolgált. 1768-ban az 53. gyalogezred ezredtulajdonosa lett. 1774. január 20-án altábornaggyá léptették elő. Pozsony főispánja volt 1774 és 1785 között. Táborszernagyként vonult nyugalomba 1784. április 2-án. II. József császár halála után (1790) újra pozsonyi főispán lett, hamarosan bekövetkező haláláig. Felesége: gróf Coloredo Mannsfeld Gabriella hercegnő. Gyermekei: Jozefa Gabriella, Mária Francziska, János Gábor, Ferenc Alajos.   Elhunyt 1791. február 23-án Pozsonyban. (A magyar testőrségek névkönyve)

291. Grósinger Imre tizedes, mészáros, Érmihályfalva. Született 1888-ban Érotományban. Az I. világháború kitörésekor vonult be a cs. és kir. 39. gyalogezredhez, és a IV. menetzászlóaljal került az orosz frontra. Megsebesült, majd felépülése után a XI. menetzászlóaljjal érkezett ki az olasz harctérre. A háború végén, 1918 novemberében szerelt le. Kitüntetései: Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

292. Grósz Ernő textilkereskedő, Hajdúszoboszló. Született 1893-ban Hajdúszoboszlón. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként harcolt. Egyszer sebesült. Hat és fél év orosz hadifogságot szenvedett. Felesége: Guttmann Etel. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

293. Grósz Hermann hadnagy, földbirtokos, Érmihályfalva. Született 1896-ban Érmihályfalván. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1915 májusában vonult be, majd októberben az olasz frontra került. Megsebesült, majd feépülése után a román harctéren harcolt. Újra az olasz harctérre került 1917 őszén, és az év végén az I. zászlóalj 4. századának zászlósa volt. A háború végéig harcolt. Kitüntetései: I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt. (Erdélyi ezredek a világháborúban, Lépsfalvi)

294. Grósz József terménykereskedő, Hajdúböszörmény. Született 1893-ban Hajdúböszörményben. A világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Az orosz harctéren fogságba esett, ahonnan 31 hónap után szökött haza. Egy éves önkéntes tizedesként szerelt le. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

295. Grosz Péter dr., orvos, Hajdúszoboszló. Született 1892-ben Bodrogolaszin. A világháború kitörésekor, mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe és kiképzése, majd a tiszti iskola elvégzése után, mint egészségügyi szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre. Később az olsz arcvonalon harcolt és 1916 augusztusában gránátszilánktól a jobb combján megsebesült. A M. Kir. Honvédség kötelékében részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, és mint orvos főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: Koronás Arany Érdemkereszt, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Erdélyi Emlékérem. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

296. Grün Sámuel őrvezető, kereskedő, Nagyvárad. Született 1881-ben Margittán. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez 1914 decemberében vonult be. Katonai szolgálatot végzett, majd segédszolgálatra osztották be. Leszerelt 1918-ban. Elhunyt 1938. június 28-án Nagyváradon. (Erdélyi ezredek a világháborúban)

297. Grünfeld Sándor Püspökladány. Született 1891-ben. A cs. és kir. 39. gyalogezredhez tényleges katonai szolgálatra 1912. október 6-án vonult be a 3. századhoz. A világháború kitörésekor, mint tényleges katona ment 1914 augusztusának elején a szerb, majd az orosz harctérre. Utóbbi harctéren, Sztopkónál tűnt el 1914 novemberében. Bajtársai szerint ellenséges tüzérségi tűz következtében halt hősi halált. (Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918)

298. Grünhut Károly szatócs és korcsmáros, Püspökladány. Született 1875-ben Csomaközön. A világháború alatt a cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékében harcolt. (Hajdúvármegye és Debrecen adattára, 1937)

299. Gulácsi Imre lakatos- és szerelőmester, Hajdúszoboszló. Született 1890-ben Hajdúszoboszlón. A világháború kitörésekor a cs. és kir. 39. gyalogezredhez vonult be. Kiképzése után az orosz harctérre került, ahol a gorlicei áttörésben és a Brusszilov-offenzíva elhárításában vett részt. Később az olasz arcvonalon a Doberdón és Görz mellett, több Isonzó csatában harcolt. Háromszor sebesült: az oldalán, az arcán és a térdén. Mint tizedes szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Vas Érdemkereszt, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme. Neje: D. Gizella. Gyermeke: Imre. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

300. Gulácsy Sándor gazdálkodó, Álmosd. Született 1889-ben Álmosdon. Tényleges katonai szolgálatra 1910-ben vonult be Debrecenbe a cs. és kir. 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor a tábori ezreddel ment ki az orosz harctérre. Lemberg és Krakkó körül vett részt nagyobb ütközetben, majd az olasz arcvonalon a Doberdón, a Monte san Martinón és Görz mellett harcolt a háború végéig. Kétszer sebesült, és mint őrvezető szerelt le. Kitüntetései: II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem kétszer, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt. Neje: Bihari Klára. Gyermekei: Klára, Sándor, Barnabás, Etel, Lajos, Judit, Olga. (A magyar katona-századunk legszebb magyar csatái 1943)

Szerző (forrás): Kiss Róbert
  Vissza

Legutóbbi hírek

Ahogy ma mondanánk: "másodlagos fegyver" a 18. századból

Mihez nyúlhatott a 39-es katona, ha a puska és a szurony már használhatatlan volt?

2024. szeptember 23.
Részletek 

Benedek tábornok a 39-esek élén Soioferino-nál - az ezred történetének egy ikonikus pillanata

Amikor az ütközet hevében Benedek Lajos a 39-esek élére állva vezetett rohamot

2024. július 22.
Részletek 

Tűzkeresztség 1848

1848 pünkősd. A később a szabadságharc mellé álló 39-esek tűzkeresztsége

2024. március 17.
Részletek 

Hírkategóriák

Galéria

Gyöngy György szakaszvezető, Daróczi zászlós egyik megmentője
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.