39-esek Csehországban II. rész: Hradec Králové, Jaroměř -  A pótzászlóalj települési helyei

Hradec Králové Prágától 100 km-re keletre található, az Elba és Orlice találkozásánál. Az akkoriban 30 ezres város, mely ma már 100 ezer lakost számlál, gyönyörű főtérrel bír. Az alföldi baka valószínűleg csodálattal nézte a hangulatos terek és utcák épületremekeit, és a hatalmas templomokat. De hogyan értékelhették az idegen tájat? Mert csak idegen az magyar embernek, távol a családtól. Krecsmáry gyula gyalogos feleségéhez írt levelében így ír: „Elég fáradtan de hála Istennek szerencsésen megérkeztünk ebbe a görbe országba hogy süjedt volna el.”[1]

Boríték Krecsmáry Gyula levelezéséből (A Krecsmáry család tulajdonában)

                 A káder a településen ma „Sztari Kasarna” (Öreg Laktanya) néven ismert laktanyában volt elhelyezve, mely épület ma a cseh hadsereg kezelésében van. Jaromerban a város északi szélén, ma már lakóépületként használt laktanyaépületben voltak elhelyezve az ezred katonái. 1916 végén Jaromérból az ezred katonáit áthelyezték Königgrätz-be, és ezután a háború végéig a pótzászlóalj egy helyen volt elhelyezve, egészen az összeomlás alatti hazatelepülésig. 

A régi laktanya Hradec Králové-ben. A laktanya egy tekintélyes épület, mely gyűrűként fogja körül a belső udvart. Sajnos, bár minden orosz tudásomat összeszedtem, hogy meggyőzzem az idős civil őrséget arról, hogy bent fényképeznem kell, nem jutottam be. Majd legközelebb. A laktanya mellett egy másik laktanya is található, mely ma a rendőrségnek ad otthont. Természetesen ezeken kívül még több, katonai vagy polgári épületet is használt a hadsereg a háború alatt. (A fényképet a szerző készítette)

                Az ezred pótzászlóaljához a kórházakból azok zsúfoltsága miatt már elbocsátott, még nem teljesen felépült sebesülteket Königgrätz-ben az ezred lábadozó osztagához (Rekonvalescenten-Abteilung), közismertebb nevén az „üdülőhöz” vezényelték. Az üdülő kezdetben egy iskolában volt, majd, mivel annak emeleteit a sebesültek nehezen érték el, a helyi süketnémet intézetbe, a Rudolphiumba költözött.

                                              A Rudolphium ma. (http://www.hradeckralove.cz)

          A katonaotthonnak az Adalbertinum adott otthont. A katonaotthon –mely egyébként Debrecenben is működött – a katonák szabadidős elfoglaltságához adott otthont. Itt megírhatták leveleiket (vagy megírták helyettük írástudó társaik), teázhattak, részt vehettek a karácsonyi ünnepségen, szóval amolyan kulturális tevékenységet folytathattak itt. A gyönyörű épület napjainkban is így működik, hiszen most a város kulturális központja működik itt. Sőt! Az igazgató elmondása szerint a helyi zenekar még Magyarországra is eljutott több alkalommal. Már nem tudtak az egykori debreceni lakókról, de hallva a történetet, Petr Švihlík úr örömmel körbevitt az épületen. Sikerült azonosítani azokat a helyiségeket, amelyet annak idején a mieink használtak.

                                                   Az Adalbertinum napjainkban (a szerző felvétele)

                                       Ezeket a lépcsőket valaha 39-esek koptatták (a szerző felvétele)

                                     A legnagyobb terem - egykor 39-es használatban (a szerző felvétele)

A tisztek törzshelye a Grand Hotel volt, amely a város főtere mellett található, és napjainkban is üzemel. Innen a zászlóalj települési helyeinek jó része könnyen elérhető volt, és bizonyára a helyi lakossággal történő érintkezés helyeként is szolgált.  Mert természetesen a helyi hölgyekkel kapcsolatok szövődtek, és közülük számosan a háború után Debrecenben, vagy annak környékén folytatták életüket, immár 39-es feleségként…

                                                  A Grand Hotel napjainkban ( a szerző felvétele)

             Mint már említettük, a zászlóalj egyes részei Jaroměř-ben települtek. A település természetesen viszonylag közel van Hradec Královéhez. Az itt állomásozó alegység rendelkezésére egy nagyobb laktanyaépület, illetve néhány gazdasági épület szolgált. Ma a laktanya társasházként üzemel, de természetesen a helyiek „kaszárnye” néven is ismerik. Alaktanyában sokszor nagyon zsúfoltan voltak elhelyezve a katonák, egyes esetekben még a padláson is laktak. A laktanya udvarán készült az alábbi kép, melynek keletkezéséről a már fentebb említett Krecsmáry Gyula így írt feleségéhez:

„Itt küldöm magamat azt hiszem hogy rám ösmertek egy frájter mellet ülök a kaszárnya udvaron történt a felvétel egy tanító vett le bennünket 20 krba került 1 drb kép a pak meg érkezett de még nem kaptam a kezemhez nem tudom hogy mivan és hogy …. csókollak minyájatokat”[2]