39-es templom a Doberdón 

                A lövészárokban nincsenek ateisták, tartja a mondás. Ettől függetlenül, az I. világháború katonái egyébként is vallásosak voltak, hiszen abban a korban ebbe nőttek bele az emberek. A 39. gyalogezredben is fontos volt a hit, vasárnap, ünnep nem maradt el egyházi szertartás nélkül. Még a háború után is, az ezred emlékművének felszentelésekor is minden felekezet templomában ünnepi istentiszteletet tartottak, és bizonyára megteltek azok a templomok!

                Az ezred tábori lelkésze református volt, Vass Antal személyében, de természetesen a toborzóterület lakosságának megfelelően a 39-esek között a reformátusok mellett főleg római- és görög katolikus, valamint izraelita vallású katonák szolgáltak. Ennek megfelelően az ezred a fronton ökomenikus jellegű istentiszteleteket tartott. S hogy milyen fontos volt a vallás, jól bizonyítja, hogy a Doberdón az ezred templomot is emelt!

                A fából készült templom felszentelésére 1916. április 13-án került sor. A templomot egy dolinára építették valahol a Segeti pihenőtábor területén. A fából épült templom két csúcsdíszén egy csillag és egy kakas volt látható. Ez emlékeztette a híveket a betlehemi csillagra és Péter tagadására. A templom homlokzatán egy kőből vésett kehely, valamint a reformátusok jelmondata kapott helyet: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

A templom, és előtte a Vass Antal tábori lelkészt hallgató ezred katonái. Látható a leírás szerinti jelmondat és a kehely, valamint kivehető a képt csúcsdísz is. (Fotó: Vass Antal családi archív)

                Az építést Lük Lajos százados vezette, és a kivitelezésben orosz hadifoglyok is közreműködtek.  A templom fák lombjai alatt, repülőktől óvott helyen került megépítésre.

                Dr. Baltazár Dezsőnek, Debrecen református püspökének így jelentett a templomszentelésről az ezred tábori lelkésze:

„Van szerencsém Méltóságodnak jelenteni, hogy doberdói templomunkat április 13-án fölszenteltük. Gyönyörű szép idő kedvezett az ünnepélynek, amelyen József főherceg őfensége is megjelent vezérkarával, továbbá a hadosztály és a dandárparancsnokságok és a 39. gyalogezred. Őfenségének fogadása katonai pompával történt. És pedig evangélikus kollégámmal a szentély lépcsőzetén fogadtam hódolattal őfenségét s fölvezettem a számára fenntartott helyre. A zenekar ünnepi játéka után imádsággal vette kezdetét az istentisztelet. Ezután az ünnepi prédikációt tartottam, mire halk zenekíséret közben a felszentelési aktus következett. Ennek befejeztével énekeltünk, majd Méltóságod pásztorlevelét olvastam fel, mely igen mély hatást tett és a Fenséggel együtt állva hallgatta végig az egész gyülekezet. Még Debrecen főispánjának, polgármesterének és Hajdumegye alispánjának lelkes üdvözlő iratai közöltettek, mire áldás és a Himnusz éneklése fejezte be a lélekemelő ünnepséget, amely után a katonaság díszmenetben vonult el őfensége előtt.”[1]

Mint látható, az ezred katonái fontosnak tartották a hitéletet. A kicsiny templom az ezred katonáinak gyűrűjében. (Fotó: Vass Antal családi archív)

                Az ünnepségnek volt egy váratlan eseménye. A katonai zenekar közös ezred lévén csak az osztrák himnuszt, a Gott erhalte-t játszotta el, de a katonák minden vezényszó nélkül levették sapkájukat, és elénekelték a magyar Himnuszt![2]

                Az ünnepségen jelen volt Törteli Lajos ágostai evangélikuslelkész és a görzi ágostai evangélikus lelkész is. Vass Antal tábori lelkész a templomszentelés alkalmából levelet küldött Debrecen polgármesterének, Márk Endrének, amiben megírta, az ezred a háború kezdete óta 2000 vitézségi érmet szerzett, amelyek közül 25 Arany Vitézségi Érem.

                Vass Antal korábban dr. Baltazár Dezsőhöz fordult az Úrasztalhoz szükséges terítőkért, és azokat az Uray Sándor vezette Testvéregyesület adományaiból össze is készítették, és a frontra elküldték.[3] Vásárhelyi András két lánya, Erzsike és Kata egy asztal- és egy kenyérterítőt, Király Margit asztal-, pohár- és kenyérterítőt adományozott. Mindemellett Egri Balázs 50 liter bort és 5 korona kenyérpénzt ajánlott fel.[4]

                A Doberdó poklából néhány napra a Segeti pihenőtáborba kerülő 39-es katonák ezután saját templomukban fordulhattak Istenhez. És bizony sokukért húzatták meg a harangot akkoriban egy-egy alföldi falu templomában...

                Cikkünk hamarosan Vass Antal tábori lelkész teljes életéről szóló írással folytatódik.