A 39. lövészdandár katonái, mint minden november elején, idén is gyertyagyújtással emlékeztek a 39. gyalogezred halottaira. A megemlékezésre a debreceni Honvédtemetőben került sor, ahol sok 39-es hős alussza örök álmát. A megemlékezésen nem csak értük, hanem minden, a közelmúltban, és az elmúlt századokban elhunyt 39-es katonákért lobogtak a mécsesek lángjai.

39-es katonák!

Hagyományainknak megfelelően, idén is eljöttünk a debreceni Hősök Temetőjébe, hogy lerójuk kegyeletünket elődeink előtt. Most a 39-es hősökre emlékezünk. A 39. gyalogezred fennállása alatt több ezer főt vesztett halottakban, közel 150, kisebb-nagyobb ütközetben. Katonáink a következő hadjáratokban haltak hősi halált:

Hétéves háború (1756-1763)

A török elleni hadjárat (1788-1790)

Napóleoni háborúk (1792 – 1815)

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

Az 1859-es itáliai hadjárat

A porosz – olasz – osztrák háború (1866)

Bosznia okkupációja (1878)

Az I. világháború (1914-1918)

A Székely Hadosztály harcai (1919)

Bár a II. világháborúban a 39. gyalogezred szervezetileg nem létezett, sok 39-es katona - aktív vagy tartalékos állományban - ebben a háborúban is harcolt, és életét áldozta hazánkért. De a már civil, idős veteránok közül is sokan elestek a bombázások következtében, vagy a lakhelyükön dúló harcok alatt.

Nem felejthetjük, hogy a legújabb kornak is vannak hősi halottai. Két bajtársunk, Róth Orsolya és Dálnoki András posztumusz hadnagyok 2011-ben, Afganisztánban áldozták életüket. Ma rájuk is emlékezünk.

Ebben a temetőben sok I. világháborús 39-es nyugszik. Néhányukat családjuk szállíttatta haza a frontról, hogy hazai földben nyugodjanak, de többségük a közeli, I. világháborús katonakórházban, mint sebesült halt hősi halált.

Most az ő sírjukon gyújtunk mécseseket, de azokra is emlékezünk, akik messze idegenben, jeltelen sírokban fekszenek. Hazánkon kívül a következő országokban nyugszanak bajtársaink: Franciaország, Belgium, Németország, Olaszország, Szlovénia, Ausztria, Bosznia, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Ukrajna, Litvánia, Oroszország, Románia. Sok közülük ma is gondozott temetőben pihen, de legtöbbjük tömegsírban, vagy beomlott fedezékek és lövészárkok mélyén alussza álmát, míg sokakat örökre elnyeltek a szibériai hadifogolytáborok.

Egy 39-es katona, Barcsa Kálmán versével emlékezünk rájuk:

Temető hátulján, távol a hazától,

Pihen a katona árván síratlanul.

Szomorúfűz ága nem hajlik reája,

Koszorút nem tesznek a keresztfájára.

Megírták, hogy meghalt a szegény szülőknek,

Akik a magyar földön tőle távol élnek.

Most már várhatjátok, akit az ég adott,

Őneki hosszú, örök szabadságot.

Vigasztalódj szüle, hiszen látogatják

Távol idegenbe domborodó sírját.

Daloló madárka zokogva siratja,

Gondozza zöld hantját az egek harmatja.

A képeket készítette: Hajdu Zoltán. Forrás: http://www.bocskaidandar.hu/new/index.php/hirek/dandar-hirek/801-39-es-katonakert-lobogtak-a-mecsesek-langjai