Szoboszlai János őrvezető 1873-ban született Debrecenben. Szülővárosában, a Baross utca 9. szám alatt élt feleségével, Szoboszlai Jánosné, született Kovács Eszterrel. Édesapjának 1919 júliusi halálának idején olasz hadifogságban volt, ami annak gyászértesítésből derül ki.[1]

               Az 1.világháború alatt Szoboszlai János a 39. gyalogezred kötelékében harcolt. Részese volt annak, amikor a 39. gyalogezred pótzászlóalját Debrecenből a csehországi Königgrätz-be (ma Hradec Kralové) helyezték.  A pótzászlóaljjal együtt, vasúti szállítással került át az új állomáshelyre. Mint lapjaiból kiderül, 1915. június 15-én, 3 órakor érkezett meg a pótzászlóalj az egyébként igen szép városba. Az, hogy minden hazaküldött lapja egy-egy, a város szépségét bemutató lap, nem lehet véletlen. Hradec Kralove nagyon szép város, terekkel, hangulatos utcákkal.  A lakhelyére is utal, az 1915 június 17-én feladott lapjában, mely a város múzeumát ábrázolja: „Ez a Muzeum emelet lakunk ez előt folyik az elbe gyönyörű épület…”(Bizony, az Elba folyó valóban ott folyik, sajnos vize két fiatal 39-es életét is követelte).

               Szoboszlai őrvezető az olasz harctéren hamarosan fogságba esett. Fogságba eséséről a 409. számú veszteségrajstrom is beszámol.  Már 1915-ben tudta értesíteni családját, hogy él, és vele együtt fogoly Téglási Gergely, Borbély Ferenc, Nagy Antal, Nagy József, és Rácz János.[2] Egy 1919 nyarán a fogságból hazatérő 3-as honvéd hírt adott róla a lapokban, miszerint a fogolytáborban együtt voltak.[3] A fogságból szerencsésen hazatért, és folytatta életét Debrecenben.

               A 39-esek nem egy laktanyában voltak elhelyezve, hanem a város több pontján. Így a Múzeum mellett is. Sőt! Abban az épületben is, ahol a mai napig üzemel egy Monarchia korabeli stílust vivő (még Ferenc József kép is van a falon). Gyanítom, az egy jobb szállásnak számított….

Az első képeslap. "ma 3 órakor érkeztünk ide" (a szerző tulajdonában)

   "Minél előbb írjál, hogy vagy, a kedves apámék hogy vannak. Azt hisszük, hogy hosszú ideig ittmaradunk, azt mondják a tisztjeink. Csókollak kedves Esztikém, Jani."

1915. június 17. A szállás közeli múzeum a folyó partján.(a szerző tulajdonában)

   "Ez a Muzeum.Emellett lakunk, ezelőtt folyik az Elbe. Gyönyörű épület. Nincs semmi bajom. Kívánok neked és kedves anyáméknak jó egészséget. Csókollak Esztikém, Jani."

1915. június 19. "Szombat délig nem kaptam levelet...(a szerző tulajdonában)

   "Kedves Esztikém! Ma szombat délig nem kaptam levelet. Ha lehet, írjál, mert nagyon nyughatatlan vagyok, hogy nincs -e otthon valami baj. Nekem nincs semmi bajom. Jani."

1915. június 24. Aznap volt az ezred régi ezrednapja, a custozza-i ütközet emlékére

(1866. 06.24.), amire a levélben is utalás van. (a szerző birtokában)

   "Kedves Esztikém, ma csütörtökön itt ünnepelünk. Nem csinálunk semmit.. Semmi bajom. Levelet már kaptam 5-öt otthonról. Nagyon jólesett, hogy tudok rólatok valamit . Esztikém írd meg, ki oltott be, és fájt -e. Nem vagy -e beteg. Csókollak kedves Esztikém, apámékat is. Jani"

A Rudolfinum. Itt 39-es katonák is el voltak helyezve. 1915. június 25. (a szerző tulajdonában)

      "Tudatlak kedves Esztikém, hogy a szabadságból nem lesz semmi. Mi nem kapunk szabadságot, mivel jövő hónap elején innen már elmegyünk. Még mindig nincs egész felszerelésünk. Amit sürgönyileg kértem, azt visszaküldöm. Csókollak kedves Esztikém. Tisztelem édesapámékat."

1915. június28. (a szerző birtokában)

   "Kedves Esztikém, nincs semmi bajom. Kívánok neked és kedves apáméknak is jó egészséget. Írjál Esztikém sűrjen, már 3 nap nem kaptam tőled levelet. Tisztellek, csókollak Esztikém. Ma hétfőn reggel írtam  ezt. Jani"